Zime-zum: Puskás Gábor későn futott

Puskás Gáborról igazán sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy szereti a téli­sza­lá­mit. A gyanúsítás el­len ő maga is tiltakozna, hangsúlyozva, hogy személyes el­lenszenvén túl még a nevezett élelmiszerféleség árkategóriá­ja is azon tényezők között szerepel, amelyek megakadályoz­zák, hogy a jeles magyar termék rendszeres fogyasztója le­gyen.

Fájdalom azon­ban, gyermekei nem osztják ebbéli né­zeteit, s a sok éhes száj látványa arra készteti az amúgy de­rék apát, hogy bevásárlásai során figyelme a téliszalámis pultra is kiterjedjen.

Kedvenc ABC-jében, amely arról híres, hogy minden árut előre csomagolva forgalmaz, naponta hűségesen elzarándo­kol a száraz húsféleségek környékére, s amikor szökőéven­ként egyszer végre felfedezi a keresett cikk 6-8 centiméte­resre szabdalt, fóliába burkolt darabjait, a jól végzett mun­ka örömével rak egyet-egyet a kosarába. Otthon ilyenkor gyerekei nemzeti hősként ünneplik, s neki könny szökik a szemébe, hogy ismét tudott valamit tenni a családjáért.

Így teltek békében évei, amikor egy szép napon felesége, akiből a költői léleknek még a szikrája is hiányzik, a kö­vetkező prózai kérdéssel állt eléje: „Mond, hitvesem, mit vétettünk mi neked, hogy állandóan csak szalámivéggel térsz haza?"

Puskás Gábort mellbe vágta a fel­vetés. Ügy érezte magát, mint akit rajtakaptak: tényleg nem szokta, figyelni, hogy végét vagy közepét teszi a kosárba; csak azzal törődik, hogy szalá­mi legyen az. Felesége korholására azonban elhatározta; hogy ezentúl jobban fog vigyázni. Másnap ezzel az elhatározással lépett oda a pult­hoz, de hiába turkált hosszasan, csak véget talált benne. Mit volt mit tenni, szégyenszemre a kifogásolt darabbal kellett haza mennie. Legközelebb még gondosabban válogatta át a pult tartalmát – kétszer is, nehogy valami elkerülje fi­gyelmét –, ám fáradozása ezúttal is sikertelen maradt: is­mét csak szalámi véget nyújthatott át egyre zordabb tekin­tetű asszonyának.

Puskás Gábor mind jobban összezavarodott a sorozatos kudarcok miatt. Nemcsak, hogy filozófiailag nem volt ké­pes értelmezni a jelenséget – úgy tudta ugyanis, hogy aminek vége van, közepének is kell lennie –, de gyermekkorába nyúló gyakorlati tapasztalatai alapján is úgy emlékezett, hogy a téliszalámi egy rúd formájú képződ­mény, amelynek két vége a közepét keretezi. És tessék, eb­ben az ABC-ben, az empíriát és a teóriát is megcáfolva, csak végekkel találkozik. Felesége természetesen nem adott hitelt állításainak, s amikor ő tizedszer is szalámivég­gel állított haza, mint egy vulkán, kitört; nemtörődömség­gel, trehánysággal vádolta, sőt a végén még azzal is meg­gyanúsította, hogy biztosan van valakije, annak a jobb falatokat tartogatja.      

A nem várt támadás elöl Puskás Gábor rémülten megfuta­modott, s miközben vakon rótta az utcákat, eszeveszetten törte a fejét a szalámis rejtélyen. Még az a gondolat is meg­fordult agyában, hogy hátha a felesége ismeretei nem tarta­nak lépést a korral, hátha a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában megváltoztatták a téliszalámi előállításának technológiáját, és a takarékosság jegyében csak a végeit gyártják. Jutott még eszébe számtalan egyéb gondolat, de a nagy agymunka során megéhezvén, gyomra meg­álljt parancsolt, és betéri az útjába eső első csemegeboltba; ahol történetesen nem előre csomagolt árukat kínáltak.

Földbe gyökerezett a lába, amikor tekintete véletlenül a húsárus pultra tévedt: a szögeken egész téliszalá­mis rudak függtek katonás rendben. Puskás Gábor megdörzsölte szemeit, de nem tévedett. A biztonság kedvéért egy keresztkérdést intézett az eladóhoz, s a válasz megerősí­tette a látottakat: nem, nem szüntették be a téliszalámi kö­zepének gyártását, erre ékes bizonysággal szolgálnak a mad­zagokon büszkélkedő méteres rudak. De hát akkor miért nem találkozik velük az ő ABC-jében? – bukott elő belőle a logikus kérdés. Ott miért csak végeket árusítanak? Hi­szen oda is épen kell beérkezniük a rudaknak, de mire be­csomagolják; a pultra csak a végek kerülnek ki... Hoppá! – ugrott egy nagyot a felismeréstől Puskás Gábor, s azzal kiviharzott az üzletből..

Otthon az örömtől sugárzó arccal bújt be felesége mellé az ágyba:

- Asszony, megfejtettem a rejtélyt – súgta boldogan az első álmából ébredező hitvesnek.

Az magához vonta, megsimogatta fejét, és szelíden mond­ta:

- Na, látod, te csacsi...

(Hajdú-bihari Napló, 1983)

Válasz a Napló cikkére

Tisztelt Szerkesztőség!

Köszönöm a lehetőséget, hogy válaszolhatok a Hajdú-bi­hari Napló december 21-én megjelent „Zime-zum, Puskás Gábor későn futott" című cikkére.

A téma és probléma ismerőjeként engem egyáltalán nem lepett meg – a gondolom képze­letbeli – Puskás Gábor esete. (Sőt a korábbi és a jelenlegi helyzetet ismerve nem egy „Puskás Gábor"-t ismerek, aki a jelzett áruhoz sem tud hozzájutni.)

Mint vásárló és a témában illetékes kereskedelmi válla­lat igazgatója nem emlékszem olyan időszakra. amikor megyénkben állandó és zökkenőmentes volt az ún. száraz árukból, (többek között a problémát okozó téliszalámiból) az ellátás. Ez a tény – az okozott problémák, panaszok el­lenére – engem soha nem lepett meg, mivel régen tudtam, hogy a szóban forgó szárazáruk hazánk legelismertebb ex­portcikkei közé tartoznak (és az exportra manapság is szükségünk van).

Tekintettel arra, hogy t.g., a cikk szerzője még a 194. sz. ABC-áruház vezetőjétől sem tá­jé­kozódott „Puskás Gá­bor" problémájának okáról, engedjék meg, hogy a vásárlók és a kereskedelmi dolgozók megnyugtatására ezt a tájékoz­tatást megtegyem.

Nem állítom (és most is a cikkre hivatkozom), hogy a képzeletbeli vásárló, a feleségét az ágyban meg tudja nyug­tatni a „rejtély" okáról, ezért erre szeretnék magyarázatot adni. A kereskedelemnek – szakmától függetlenül – rend­kívül sok gondot okoz, hogy több árucikk hiányosan, mér­sékelt mennyiségben áll rendelkezésre. Ilyen esetekben fel­adatunknak te­kintjük, hogy a hiánycikkek elosztása lehető­leg igazságosan, közmegelégedésre történjen (ami teljesen még soha sem sikerült).

A szóban forgó téliszalámi forgalmazásával kapcsolatban – ismereteim szerint az ország­ban egyedül – sikerült meg­állapodnunk a Hajdú-Bihar megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vál­lalattal, hogy a szalámit kis mennyiségben (10–20 dkg) szeletelve, korszerűen csomagolva hozzuk forgalomba. A Húsipari Vállalat korrekt módon tartotta és tartja a megállapodást, megértette szándékunkat, gondunkat, előse­gítette azt, hogy kisebb mennyiségben ugyan (és valamivel drágábban), de többen jussanak hozzá ehhez a „Puskás Gábor" által is kedvelt fo­gyasztási cikkhez.

A szeletelés, csomagolás az oka annak, hogy a téliszalá­mi „közepe" a darabolt csoma­go­lásnál hiányzik, mivel a szeletelőgép a szalámivégeket – technikai okok miatt – nem képes tovább hasznosítani. Az így megmaradt szalámi­végek nagy részét a 194. sz., teljes önki­szolgáló rendszerrel működő, ABC-áruház hozza forgalomba – az engedélyezett áron.

Szárazárut a keretnek megfelelően – szeletes nélkül – továbbra is forgalmazunk, de mivel korlátozott mennyiség­ben áll rendelkezésre, ehhez ezután is az jut hozzá, aki az értékesítés időpontjában éppen a boltban tartózkodik.

Tisztelt Szerkesztőség!

Mint felelős gazdasági vezető összességében tisztában va­gyok a népgazdaság hely­ze­tével, konrétabban ismerem az, élelmiszerkereskedelem, még inkább a vállalat helyzetét. Vállalatunk munkáját több esetben bírálják, minősítik jo­gosan. Mi ezeket a bírálatokat, észrevételeket minden esetben segítő szándékúnak tekintjük, és erőnkhöz, lehetősé­günkhöz mérten törekszünk hiányosságaink csökkentésére, felszámolására. A vállalati kollektíva úgy érzi, hogy a gon­dok, problémák ellenére erőfeszítései sikerrel jártak, amit bizonyít az a tény, hogy a lakosság elismeri az ellátásban végzett munkánkat, s hogy tevékenységünkért eddig 23 al­kalommal részesültünk „Kiváló vállalat” kitüntetésben.

„Puskás Gábor" problémája nem egyedi eset, a vásárlá­sok során valamennyiünkkel elő­fordulhat, hogy csak a „füle jut", bár egy kicsit örülök neki, és irigylem érte Puskás Gábort, hogy csak ez a problémája.

Geszti Imre,

a Hajdú-Bihar megyei Élelmiszer-Kiskereskedelmi Vállalat

igazgatója

(Hajdú-bihari Napló, 1983)