Szesztelenül
Stílszerűen akartam kezdeni a reggelt és a riportot. Kedvenc betérőmbe lépve gyors ajánlatot tettem Klárikának: egy kávét rummal. Klárika arcáról egy pillanatra lehervadt az előkészített mosoly, majd, mint aki mindent ért, cinkos hunyorral elém tette a feketét. Kénytelen voltam tiszta lappal neki fogni a téma körüljárásához.
Variációk egy féldecire
Bisztró a belvárosban. Kora reggel annyian lézengünk benne, mintha egy kiállító teremben lennénk az ismert festő tárlatának megnyitása után egy órával. A csaposon és rajtam kívül még ketten szívják a szokatlanul tiszta levegőt: egy környékbeli fuvaros debreceni párost falatozik, az öreg virágárus néni a kávéját kortyolgatja.
– Azelőtt a napi töményforgalmunk zömét a reggeli órákban bonyolítottuk le – így a csapos, aki szemmel látható nyugtalansággal tűri a tétlenséget. – Most reggel kilencig alig árulunk valamit. A kiesést egyéb cikkekkel próbáljuk ellensúlyozni.
A homályos ablakon át a szemközti fűszerboltra látni. Előtte emberek csoportjai, üvegekkel a kezükben. Néhány pillanat múlva kivágódik az ajtó, borostás, nemcsak a hidegtől pirosló orrú férfi lép be szakadt kabátban.
– Velem nem lehet kitolni – közli a törzsvendégek közvétlenségével, s egy félig telt barackos palackot rángat elő zsebéből. Megmutatja, aztán elteszi. Egy pohár szódat kér.
----------
A Turmix bárban fél nyolckor mintha el sem kezdődött volna a nap. Máskor az első menetben 2500-3000 forintot is elért a forgalom, most jó, ha ötszázat. Pedig itt csak kihordásra értékesítették a feleseket.
– Alaposan megcsappant a vendégek száma – mondja a vezető. – Hiába kínálunk viszonylag sokfélét, a szeszt nem cserélik fel a páros kolbásszal.
– Anyagilag ez maguknak is hátrány.
– Természetesen, hiszen keresetünket a forgalom után állapították meg. A vállalat ígéretet tett, hogy a kiesést egyéb formában pótolja. Erre az évre nem is készítettünk tervet. De azért bosszantó látni, hogy a fűszerboltban nyugodtan megvehetik azt, amitől nálunk kilenc óráig el vannak tiltva. Igaz, júliustól úgyis kivonják a kis üvegeket a forgalomból.
– Küzdünk az alkoholizmus ellen – szólal meg ekkor egy addig csendesen kávézó vendég. – Eddig a féldecikkel küzdöttünk, ezután majd a félliterekkel.
Megjegyzését tréfának szánta. Senki sem nevetett rajta.
----------
Vasútállomás. Az egykor zsúfoltságáról és orrfacsaró alkoholbűzéről ismert söntést mintha kicserélték volna. Az ajtón kívül, ahol már dohányozni is szabad, röpke vita alakul ki.
– Én egyetértek a tilalommal – érvel egy nyugdíjas. – Munka előtt néhol olyan
méreteket öltött az italozás, hogy sokan be sem mentek a gyárba. Így legalább nincs alkalmuk rá.
Dehogyis nincs! – tromfolja le szemüveges barátja. – Aki rászokott, megtalálja a módját. Megveszi előző este. Két decit egyszerre.
– Az italosok nem veszik meg – így a harmadik. – Azok nem törődnek a holnappal.
– Én, uram, felakasztanám azt, aki kitalálta – kapcsolódik be egy nem éppen jól öltözött férfi. Leheletéből ítélve a reggeli kalória mennyíségét rumból szerezte be. – A melósnak szüksége van az italra. Egy felestől még nem dől össze a világ. De a munka jobban megy.
Én is megyek, egészen az újságárusig, aki naponta részese a pályaudvar belső életének. Először azt hiszi, a szexről kérdezem, aztán felderül az arca.
– Ja, a szesz! Nagyon jó, hogy a tilalmat bevezették. Azóta csend és nyugalom van
a csarnokban.
Egy lépcsővel feljebb
Az Utasellátó üzletvezetője készséggel nyilatkozik.
– A MÁV harmad- és negyedosztályú helyiségeiből a rendelet szerint mindenféle égetett szeszesital ki van tiltva. Kilenc után is csak bort és palackozott sört árulhatunk. A kínálat módosítani fogja a keresletet. A tapasztalatok leszűréséhez még túl kevés idő telt el, egyelőre mi is próbálkozunk, tapogatózunk. Az biztos, hogy az utasok belenyugodtak az új helyzetbe, kevesen tiltakoztak. Veszteségünk napi 20-25 ezer forint. A hiányt üdítőkkel, tejjel, büféárukkal igyekszünk ellensúlyozni. Tervezzük, hogy a söntést bisztrónak rendezzük be.
– A dolgozók hogyan fogadták a rendeletet?
– Kétségtelenül aggályokkal, de úgy véljük, nem lesz baj. A jutalék emelésével kárpótoljuk őket.
----------
A Vendéglátó Vállalat referense óvatosan fogalmaz.
– A rendelet több mint harminc egységünket érinti, összesen 10-15 százalék forgalomkiesést jelent majd, ami évente mintegy 90 millió forint. Ennek felét egyéb cikkek árusításával kívánjuk pótolni, ezzel bizonyítva, hogy nálunk nemcsak a szeszes ital eladó. Nekünk is figyelembe kell venni a megváltozott helyzetet, átalakítani a forgalom szerkezetét. Véleményünk szerint a rendelet eléri majd egyik célját: az italozási szokások megváltozását.
----------
Kijózanító állomás. Érezhető-e már a rendelet hatása?
– Változás egyelőre nincs, a pánciensek száma nem csökkent. Még mindig hoznak be reggel nyolckor részegeket az üvegekkel együtt. Feltehetőleg a boltokban veszik. Ügy tűnik, jelentős változásra akkor számíthatunk, ha a rendeletet egységesen az üzletekre is kiterjesztik.
----------
Állami Kereskedelmi Felügyelőség.
– Bevezetése óta állandóan ellenőrizzük a rendelet végrehajtását. Eddig sehol sem volt probléma. Inkább a boltok előtt isszák meg azt, amit eddig a kocsmákban. Hasznát látjuk majd a tilalomnak: a kérdést nem oldja meg, de csökkenti az alkoholfogyasztást. S ez baj: ha már lúd, kövérebbnek kellett volna lennie.
----------
ABC-áruház a vasútállomás mellett. A vonatra várók, ha csak tíz percük is van, ide ugranak a felesért, a fél literért. Bent megveszik, kijönnek, s néhány lépésnyire felhajtják. A bejáratnál elhelyezett két tiltó tábla hiába figyelmeztet.
– Ha többen összegyűlnek, néha én is kijövök, és szólok nekik – panaszkodik az üzletvezető. – Sajnos, hiába: a szemembe nevetnek. A rendőrség sem büntetheti meg őket. így nem ér célt a tilalom, mert aki nem megy a kocsmába, megy a boltba. Mindenütt be kellett volna vezetni, így nálunk is.
----------
Végezetül: tételek.
Az alkoholizmus betegség. Társadalmi méretekben az alkoholizmus társadalmi betegség. Kicsiny országunk az italfogyasztás terén a világ élvonalába küzdötte fel magát. Erre nem vagyunk túlságosan büszkék, szívesen magunk elé engednénk másokat. Ez év január 1-jétől részleges korlátozás kívánja ezt szolgálni. Két hét tapasztalatai még csak jelzések, általánosabb vélemény megfogalmazásához nem elegendőek. Máris igazolódni látszik azonban két népi bölcsesség: a felemás intézkedések felemás megoldásokat hoznak.
Mert ha már lúd, valóban legyen kövér...
(Hajdú-bihari Napló, 1978)