Technológia

 

Annyi bírálat éri nap, mint nap a magyar ipar ter­mékeit, hogy valósággal felüdülésként hat, ha az ember jó példákkal találkozik. Szabad legyen egy ilyenre most felhívni a figyelmet. Apró kis újítás, de jól érzé­kelteti azt a fejlődést, amin a hazai gyártástechnológia az utóbbi években keresztülment.

A filteres, angol eredetű teákról – a Liptonról és az Earl Grey-ről – van szó. Hajda­ná­ban, amikor e ked­velt termékek még minden ízükben Angliából érkeztek, megfigyelhettük, hogy előállítóik milyen primitív módszert ajánlottak a fogyasztásukhoz. Az ember kibontotta a celo­fánt, felnyitotta a dobozt, kiemelt egy tasakot, két ujjával megfogta a papírcímkét, és a madzaggal beleló­gatta a vízbe a teafüvet. Mondani sem kell, hogy ez az eljárás híján volt minden szellemnek, és leszoktatta az embert a kreatív gondolkodásról.

Szerencsére gyökeresen megváltozott a technika az­óta, mióta itthon csomagolják a külföldről érkezeti teafüvet. Addig minden a hagyományos módon törté­nik, amíg az ember kibontja a celofánt, és felnyitja a dobozt. Ekkor lép be az az újítás, amely más dimen­zióba helyezi a tasak előkészítésének folyamatát, és nem passzív részvételre, hanem aktív jelenlétre kész­teti az ember alkotó energiáit. Ellentétben ugyanis az angol csomagolásmóddal, a magyar nemcsak a cérnát, hanem a papírcímkét is a tasakhoz rögzíti, aminek le­választása rendkívüli ügyességet, rátermettséget kíván. A követendő taktikában világosan feltárulkoznak az alanyok jellembeli tulajdonságai. A magabiztosak és erőszakosak egy rántással akarják elszakítani a cím­két a tasaktól. Próbálkozásuk eredménye törvényszerű kudarc: a tasak kiszakad, a madzag mindenestől le­válik, és kiszóródik a fű. Sikere korunk embertípusá­nak, a vállalkozó elmének lehet csak. Ő kellő előta­nulmányok után, megfelelő körültekintéssel, manuális és kombinatív képességeinek latba vetésével lát mun­kához. Óvatosan bal kezébe fogja a tasakot, jobbjával pedig apró mozdulatokkal lazítani kezdi a címkét. A titok nyitja a megfelelő időzítés. Ha a kelleténél hamarabb tesz kísérletet a címke leválasztására, a ta­sak kiszakad, a madzag elválik, lásd fönt. Ha túl so­káig mozgatja a címkét, figyelme lankadni kezd, és elalhat tevékenysége közben. A kívánt erőteljes mozdu­latot akkor kell megtennie, amikor tér és idő vektorai az origóban találkoznak. Fáradozása elnyeri megérde­melt jutalmát, a frissítő nedű kárpótolja az elvesztett energiákért.

Akadnak persze olyanok is, akik képtelenek megfe­lelni eme technológiai követel­mé­nyek­nek, s kísérlete­zéseiket dühödten feladva, címkével együtt vágják be­le a forró vízbe a tasakot. Nyilvánvaló, hogy az ilyen emberek képtelenek megfelelni korunk kihívásainak, és okkal hullanak ki az idő rostáján. A példa mindezzel együtt is szemléletesen érzékelteti a hazai gyártóipar fölényét, leleményességét. Minden okunk megvan azt feltételezni, hogy az angolok is ugyanilyen gépekkel dobozolják a teafüvet, a kezde­ményezőkészség és a kreativitás hiánya azonban meg­fosztja őket az efféle forradalmi újítások alkalmazá­sától. Kíváncsian figyeljük a találmány nemzetközi szabadalmaztatásának sorsát, és izgatottan várjuk további hasonló technikai eljárások bevezetését.

(Hajdú-bihari Napló, 1985)