Bal, jobb
Ha az ember huzamosabb időt külföldön tölt, alaposan megváltozik a látószöge. Ha Kelet felől tér haza, öröm átlépnie az országhatárt, mert amit itt talál, az szinte maga a Kánaán. Ha Nyugat irányából veszi errefelé az irányt, arcáról lehervad a mosoly, mert szemétbe, koszba, tülekedésbe ütközik; balkáni állapotokba a civilizáció kifinomult életkörülményei helyett. Csak a honvágy azonos mindkét esetben, amely az utazót hazahozza.
Ott messze, túl az óperencián, semmi nem érzékelhető abból a politikai iszapbirkózásból, világvége-hangulatot sugalló csinnadrattából, amely a társadalmi átalakulás összes problémáját a demokratikusan megválasztott kormány nyakába igyekszik varrni.
Ami onnan nézve Kelet-Európában számít, az a kommunizmusnak a berlini fallal jelképezett összeomlása és az ennek nyomán keletkezett etnikai feszültségek kiéleződése. Az, hogy a volt kommunista országokban milyen nehézségek árán sikerül megvalósítani a rendszerváltozást, hogy ez milyen belpolitikai küzdelmekkel, az életszínvonal milyen romlásával jár, legfeljebb együtt érző sajnálkozást, de semmiképpen sem kétségbeesett kapkodást vált ki az óceán másik oldalán. A jelek szerint ott jobban tudják, mi az ára annak, hogy a kommunizmus igája alól megszabaduljanak a térség országai.
Magyarországon mintha feledékenyebbek lennének az emberek. Hagyják agyukat össze-vissza kutyulni, egy kiló olcsó húsért a testvérüket is legyilkolnák, az össznemzeti megbékélés hamis ideológiájának jegyében a köztörvényes bűnözőket is futni hagynák, és ismét bimbóznak a baloldaliság lila virágai. Mintha most kétszer annyi kommunista élne az országban, mint a megboldogult rendszer legfényesebb sötét napjai idején.
Pedig jó volna, ha ezúttal nem esne félreértés. Ami volt, letűnt, a civilizált világban már senki nem beszél és soha nem is beszélt kommunizmusról. Vége a despotizmus, az elnyomás, a kizsákmányolás korának; minden zavarkeltő szándék ellenére az értelmes, racionális, a polgárok többségi akaratán nyugvó, szabad társadalmi rendszereké a jövő. Ott, abból a szögből világosan látszik, hogy a történelem kereke ezúttal nem visszafelé forog. Bármenynyire csikorogjon is.
(Hajdú-bihari Napló, 1991)