Hány DEKA?
Végre megpezsdült a politikai élet Debrecenben. Már-már azt lehetett hinni, hogy a kánikula bágyasztó hatása a pártokat is inkább a strandok felé terelgeti, de nem: a közelgő helyhatósági választás mozgásba hozta a propagandagépezeteket. Tegnap robbant a kis helyi politikai bomba: az SZDSZ és a Fidesz bejelentette távozását a Demokratikus Kerekasztalból.
Érdekes tömörülés ez a DEKA: már tavaly országos nevet szerzett magának, amikor az MDF-et kizárta soraiból. Később az lett a téma, hogy visszavette volna a későbbi győztes pártot, de az már akkor vonakodott, így aztán következett az ajándékba szita alatt galambot hozó leány esete: az MDF tagja is volt a DEKÁ-nak, meg nem is. Ha jól emlékszünk, már akkor más típusú együttműködést, elsősorban a kétoldalú kapcsolatok ápolását javasolta a Magyar Demokrata Fórum, de ez a látnoki javaslat akkor még nem találkozott a többi párt egyetértésével. Működött hát tovább az ellenzéki kerekasztal, egészen a parlamenti választásokig, amikor is átrajzolódott az ország politikai térképe, kormánypártiakból ellenzékiek, egyes ellenzékiekből kormánypártiak, más ellenzékiekből ellenzékiek lettek két hét leforgása alatt.
Ez újabb dilemmát szült: mi legyen ebben a helyzetben a DEKÁ-val? A pártállam kimúlásával nem volt többé szükség közös ellenzéki fellépésre, de mivel helyileg még nem történt meg a rendszerváltozás, adódott a következtetés: az országos politika ugyan megosztotta, a barikád ellentétes oldalaira sorolta a korábban egységes ellenzéki pártokat, de helyben, mint a demokratikus erők tömörülése, szükségesnek látszik a további együttműködés, a felkészülés a hatalom átvételére. Így lett a DEKÁ-ból DEKA, azaz Debreceni Demokratikus Kerekasztal. Amely persze csak egy adott határig volt demokratikus, hiszen nem engedte be sorai közé a demokratikus választásokon harmadik legjobb eredményt elérő MSZP-t.
Aligha akadt az ún. demokratikus pártok soraiban olyasvalaki, aki abba a hitbe ringatta volna magát, hogy az új DEKA túléli a helyhatósági választások kampányának kezdetét. Hiszen azok az érdekek, amelyek egyébként már a parlamenti előkészületek során világosan elkülönültek, az önkormányzatért folyó csatában egyértelműen egymás riválisaivá teszik a pártokat, legyenek akár a kormánykoalíció, akár az ellenzék tagjai. Mégis akkor, tehát április közepén az együttműködés szándéka, az egymásrautaltság érzése lett az erősebb, amit igazolt az, hogy az új DEKA határozott célokat – a tanácsi apparátus ellenőrzése, a hatalomátmentés megakadályozása, a leendő káderek kiválasztása – tudott maga elé kitűzni. Valamennyi résztvevő párt egyetértésével.
Aztán megkezdődtek a dolgos hétköznapok, a DEKA minden szerdán ülésezett, ám a közvélemény csak szórványosan értesült ténykedéséről. Hogy a szerda esti üléseken miről esett szó, arról csak a debreceni rádió szemfüles riportereinek beszámolóiból értesülhettek a figyelmes hallgatók. Hatása inkább a tanácsi szervekkel kialakított együttműködésben vált érezhetővé, a tanács gyakorlatilag minden döntésének előkészítésébe bevonta a DEKÁ-t.
És most robbantott a két ellenzéki párt. A kormánykoalíció tagjai két nappal korábban éppen lapunkban nyilatkoztak a DEKA fenntartásának szükségességéről. Azzal érveltek: a helyhatósági választások előtt és után is adódhatnak olyan problémák, amelyek tisztázására ez a fórum teremthetne lehetőséget. No, igen. Nagyon valószínű, hogy ez az újabb menet sem csupa grál lovag küzdelmét hozza. AZ SZDSZ és a Fidesz azonban úgy ítélte meg, hogy a DEKA betöltötte a szerepét. Most ne foglalkozzunk azzal, hogy több hónapos részvétel után mennyire etikus megkérdőjelezni egy szervezet jogi szabályozottságát, mint ahogyan nyilatkozatukban tették. Azt viszont nem hallgathatjuk el, hogy a kormánypártok soraiban kezdettől fogva jelen volt az irányzat, amely kétségbe vonta a DEKA létjogosultságát. Ők azzal érveltek: az új DEKA léte inkább az ellenzéki pártoknak kedvez, hiszen a kormányzó pártokkal azonos pozícióba emeli őket, elmosva a nyilvánvaló programbeli és ideológiai különbségeket. A városért érzett felelősség jegyében mégis létrehozása, a további együttműködés mellett döntöttek. Egyszer majd annak is megvonja valaki a mérlegét, hogy helyesen-e.
Volt DEKA, nincs Deka tehát, itt tartunk ma. Nem valószínű, hogy megszűnése túl sokáig nyugtalanítaná a közvéleményt. De a hír annyira vakká sem tehet, hogy a körülötte kialakult hercehurcában ne tudnánk eldönteni: mi benne a puszta ténymegállapítás, s mi a propagandisztikus hatáselem.
(Hajdú-bihari Napló, 1990)