Kampánylesen
Kampányolunk. Járjuk a vidéket, keressük a felületeket, kenjük a plakátokat. Három nap múlva arra járunk, üres falakat találunk. A menő manó a Tovarisi, konyec. Vagy azért tépik le, mert gyűlölik, vagy, mert szeretik.
A MAHIR-es bérragasztó nyomában lépked a leszedő, s még azon nedvesében elemeli a katonasapkásat. Jönnek az irodába a rajongók, pénzt ígérnek, csak szerezzünk. Nem hiszik el, hogy elfogyott. Gyanakodnak. Mások tiltakoznak, ki ne rakjuk: túl erős.
Pénz kellene, de nincs. Zsebből fizetünk mindent, a kultúrtermeket, a fényképes szórólapokat, az útiköltségeket. A képviselőjelölt-jelöltek arca egyre búskomorabb. Hol van még a hó vége?
Beszélünk. Az utcán, az irodában, gyűléseken, a kamerák előtt. Beszélni nehéz. Akiből annak előtte folyt a szó, most partra vetett halként tátog. Ki vesz ma képviselőjelöltet? Szépnek, okosnak, megnyerőnek, daliásnak, zengőnek. mindentudónak, támadhatatlannak látszani - ez a mi munkánk, s bizony, nem kevés. Sok. Dolgozik a stáb, izzad a jelölt. A stúdióban tüzelnek a kamerák, a jelölt, mint a jégcsap. Negyven év bénultsága? Ő még harmincnyolc sincs.
A fenyegetések. Nap, mint nap. Vörös Szekfű Brigád a Grósz-ügy után: sürgősen váltsatok útlevelet. mert megyünk. Béreltünk nektek helyet a 30l-es parcellában.
Kampányolunk. A többiek is. Vajon mit tartogatnak? Legelőször az SZDSZ jött ki a plakátokkal, három nappal a hivatalos kezdés előtt. Az öveiket szedték le leghamarabb. Aztán a Hazafias Átmentő Koalíció. Most az Agrárszövetség és a szocdemek nyomulnak. A kisgazdák hallgatnak, szép csendben összeszedték a cédulákat vidéken. Módszerek? Azok vannak. A téeszelnök parancsba adta beosztottjainak: indulás a cédulákért. Kifogás? Nem muszáj ott dolgozni annak, aki nem akar. A gimnázium igazgatója (MSZP-delegált) tanítványait küldte, még a szomszédos faluba is. Eszét elivottat mozgósítottak a kisgazdák amott egy liter pálinkáért: gyűjtötte is szaporán a hasonszőrűektől. Példák százával, minek szaporítsuk.
Árgus szemekkel figyeljük egymást. Magunkat is. Nehogy egy rossz mozdulat, egy hibás hangsúly! Megváltozunk: szereplők lettünk. Új a színpad, szokni kell még a kulisszákat. Gyomrunkban görcs. Bírjuk-e végig?
Az irodában mindig történik valami. Mindennap jönnek fel a lépcsőn, ismeretlen öregek, bottal, nagyanyók, apókák. Hozzák a cédulákat. Maguktól. Nekünk már nem sok van hátra, mondják szemüket törölgetve. de az unokák! Értük hozzuk.
Dörzsöljük mi is a szemünket. Benne vagyunk, benne, a közepében.
(Magyar Fórum, 1990)