Kint vagy bent?

 

Ismét pördült egyet a politikai mókuskerék Debrecenben: tárgyalásra ültek össze a pártok a harmadik alpolgármester kiválasztására. A hónapok óta húzódó ügy lezárására a polgármester tett kísér­letet, amikor levélben kérte fel a Fidesz-frakciót e tisztség betöltésére. Mint is­me­retes, jelenleg egy SZDSZ-es és egy MDF-es segítőtársa van az SZDSZ-es város­ve­ze­tőnek.

Hatodik hónapja van hivatalában az önkor­mányzat. A két nyertes párt közötti erőmé­ricskélésben annak idején az ifjúsá­giak húzták a rövidebbet: alpolgármester-jelöltjeiket az SZDSZ nem fogadta el, s a közgyűlési szavazáson saját képviselőtár­suk felelőtlensége miatt végül egyetlen szavazattal maradt alul választottjuk. A Fidesz erre a konstruktív ellenzék sze­re­pét vállalta, s kivonult a város irányításából.

A jelenlegi felállás kétségtelenül nem tükrözi a választási szavazati arányokat. A 22 man­dátumot nyert SZDSZ és a 16 mandátumú Fidesz között létrejött megál­lapodás szerint az SZDSZ állíthatott polgármestert, akit két Fideszes és egy MDF-es alpolgármester segítene. Mint tudjuk, nem így történt, ám a je­lenlegi status quo kialakulásában, akár­hogyan is, a Fidesznek része volt. S ez nem hagyható figyelmen kívül a megoldás keresésében. Ésszerű apparátusi szer­vezés esetében négy alpolgármesterre semmi szükség nincs Debrecenben, vi­szont elkelne egy harmadik, kulturális ügyekért felelős referens. Őt állíthatná a Fidesz.

Ez a változat a remélt kettőhöz képest tagadhatatlanul veszteség volna az ifjú liberá­li­soknak. A nagy kérdés azonban az számukra, hogy ha elutasítják a jelölést, a többségi hely­zetük ellenére elfoglalt konstruktív ellenzéki szerepükben hogyan lesznek képesek érvé­nyesíteni választási ígéreteiket, amelyek révén mandátumokhoz jutottak az önkormányzatban. Minden pártnak szuverén joga politikájának meg­választása: de annak ódiumát is viselnie kell választói előtt. Ennek végiggondo­lását a Fidesz sem takaríthatja meg.

(Hajdú-bihari Napló, 1991)