A szaxofon géniusza (Charlie Parker)
Ellentmondásos utóélete van a jazz legnagyobb szaxofonosának. Charlie Parkert a jazztörténet a műfaj féltucat meghatározó stílusteremtő művészei között tartja számon, lemezei már csak a kötelező hódolat okán is a gyűjtemények nélkülözhetetlen darabjai, de felvételeit ritkán játsszák a rádiók, és csak hébe-hóba hangzanak fel a jazzhívek hi-fi-elefántcsonttornyaiban. Ennek oka részben magában a Parker nevével fémjelzett, forradalmi újításokat hozó, ám napjaink konzervatív és fúziós ízlésvilága számára nehezen emészthető bebop stílusban, részben a negyvenes-ötvenes évek kezdetleges felvételi technikájában keresendő. Ez a rögtönzésközpontú zene nemcsak nyughatatlan természetével, olykor követhetetlenül indázó improvizációival és zaklatott ritmikájával tartja magától távol a jazzhez a populáris zenék felől közelítő érdeklődőket, de nélkülözi azt a hangzásbeli minőséget is, amely a hangtechnika fejlődése miatt elkényeztetett fülnek élvezetet nyújtana. Charlie Parker életműve olyan, mint az indiaiak szent tehene: tisztelet övezi, és érintetlen.
Parker történelmi jelentőségű felvételeinek zöme két lemezkiadóhoz, a New York-i Savoyhoz és a Los Angeles-i Dialhez kötődik. Az évtizedek során ilyen-olyan változatban, újrakiadásban már minden elérhető anyag megjelent lemezen, majd CD-n, de több mint fél évszázadot kellett arra várni, hogy a két cég jogutódai félretegyék ellentéteiket, és a The Complete Savoy and Dial Recordings címmel gyűjteményes formában, nyolc CD-n közösen jelentessék meg a zseniális szaxofonos valamennyi általuk rögzített felvételét. A történelmi vállalkozás méltó köntöst, egyedi csomagolást kapott, a hangminőség a legkorszerűbb technikának köszönhetően minden korábbinál jobb (bár esetenként így is alatta marad a hallgathatósági küszöbnek). Az anyag az 1944-től 1948-ig terjedő időszakot fogja át, helyet kaptak benne Parker mások zenekaraival, majd saját együtteseivel készített felvételei. A muzsikustársak között olyanok nevével találkozni, mint Miles Davis, Bud Powell, Dizzy Gillespie, Max Roach, John Lewis, Erroll Garner. Valamennyien ott bábáskodtak az új stílus megszületésénél. Sorjáznak Parker klasszikus, olykor a stúdióban sebtiben lejegyzett szerzeményei, a Billie's Bounce, a Now's the Time, a Ko-Ko, a Yardbird Suite, az Ornithology: a zenei invenciónak és az alkotóerőnek olyan burjánzó időszaka volt ez, amely a jazz csúcsaira röpítette a rövid életű Charlie Parkert.
Ezt a páratlan kiadványt a hangtechnika fejlődése és a kiadói szándékok találkozása hívta életre. Történeti jelentősége felbecsülhetetlen, ám használhatóságát két szempont korlátozza. Az egyik az összkiadásokkal együttjáró sajátosság, az alternatív, sokszor töredékben maradt felvételek sokasága. Ez a teljesség ára. A másik a doboz fogyasztói ára, ami Amerikában 140 dollár fölött van. A Savoy- és Dial-összes ezért aligha válik az alkalmi Parker-hallgatók mindennapos táplálékává. Ez a csemege a gyűjtők asztalára való. Akiknek, mint tudjuk, semmi sem drága.
(Magyar Nemzet, 2001)