Puccs után
Drámai percek zajlottak le tegnap a debreceni közgyűlésben, már amennyire a zárt ülést követő sajtótájékoztatón elhangzottakból erre következtetni lehet. Bizalmi szavazást kért maga ellen Hevessy József polgármester, mert pártja, az SZDSZ egy csoportja lemondásra szólította fel.
Ugyanezen az ülésen jelentette be kilépését ugyanebből a frakcióból a városfejlesztési bizottság elnöke is, mert képtelen volt magában tovább ütköztetni a párt-és a városérdekeket.
A soproni és a budaörsi polgármester lemondatásának ügyéről napok óta cikkezik az országos sajtó, és csak egy hajszál – pontosabban az érintett jól időzített taktikai válaszlépése – választotta el Debrecent attól, hogy hasonló okból a lapok címoldalára kerüljön. A koreográfia mindenütt hasonló: saját pártjuk indított támadást a vezetők ellen, akik ugyanazzal az érvvel védekeztek: nem hajlandók a pártérdekeket a település érdekei elé helyezni.
Várható volt, hogy a debreceni önkormányzati választási eredmények a győztes SZDSZ és Fidesz közötti ellentétek kiéleződése miatt nem a békés, felhőtlen prosperálás időszakát hozzák el az ország második városának történetében. Mégis, az a polarizáció, amely testületben az első percben megindult és a tegnapi puccskísérlettel első csúcspontjához érkezett, a legborúlátóbb sejtéseket is felülmúlja. Mert, mint tudni lehet, a párt-, nézet- és érdekkülönbségek nemcsak az SZDSZ-frakción belül, hanem a polgármester és az alpolgármesterek között, sőt az alpolgármesterek egymás közti viszonyában is szakadással fenyegetnek. Ezt csak felerősítette az SZDSZ-es és MDF-es alpolgármester mellé utóbb jelölt Fideszes alpolgármester megválasztása.
A puccskísérlet a „merénylők" felkészületlensége miatt ezúttal nem vezetett sikerre, de ezt aligha értékelhetjük a városérdekek természetes érvényesülésének. A konfliktus most megoldódni látszik – a polgármester elismerte, hogy hibákat is elkövetett –, de a színfalak mögött vélhetően tovább folyik majd a harc a hegemóniáért. Amit az egyszerűség kedvéért minden érintett úgy nevez: városérdek.
(Hajdú-bihari Napló, 1992)