Afrika üzen (Randy Weston, Jimmy Dlu Dlu)

 

A világnak abból a szegletéből nézve, amit Kárpát-medencének hívnak, Afrika távoli, el­maradott kontinensnek látszik, ahol az oroszlánok lustán heverésznek a rekkenő hő­ség­ben, és a hutuk folyamatosan irtják a tutszikat. Van azonban a világnak más szöglete, ahonnan szemlélve Afrika korántsem szélsőséges természeti és emberi viszonyokkal ter­helt, egzotikus földrész, hanem az ősök szülőföldje, az emberiség feltételezett bölcsője.

Így gondolja ezt Randy Weston fekete bőrű – politikailag helyes amerikai szó­hasz­nálattal: afrikai-amerikai – dzsesszmuzsikus is, akinek munkásságát az ötvenes évek óta az őshaza iránti elkötelezett érdeklődés határozza meg. A termetes zongorista világ­képét, zenei felfogását az a meggyőződés vezeti, hogy az emberi civilizáció eredője a fekete kontinens, az afrikai szellemiség az ősi Kínától az Újvilágig a világ valamennyi kultúrájára megtermékenyítőleg hatott. Ebben a természet- és istenközeli univerzumban a zene a mindennapi élet része, egyszerre lelki és fizikai tevékenység, ami az ismétlődés, a variáció és mindenekelőtt a hipnotikus, polifonikus ritmus révén biológiailag magával ragadja, és szellemileg felszabadítja az embert. Randy Weston korábbi lemezei – köztük az African Cookbook, az Uhuru Afrika és a Spirits of Our Ancestors – az Afrika-kultusz jegyében születtek, és nem tér el ettől a Khepera c. újabb opus sem. A fogalom jelentése megújulás, amivel a szerző egyszerre utal a múltra, a gyökerekre és a kiteljesítendő jövőre. A kilenc kompozíció nem az afrikai zene eksztatikus oldalát hangsúlyozza, és az avantgárd eszközöket is kerüli: az egyszerű dallamokból építkező, erőteljes ritmikájú muzsika, mint egy széles folyó, súlyosan, méltóságteljesesen hömpölyög. Weston azon ritka muzsikusok közé tartozik, akik képesek kevés gesztussal jelentést, mélységet adni zenéjüknek. Ebben olyan társai voltak, mint Alex Blake bőgős, Victor Lewis dobos, Chief Bay és Neil Clark kongások, valamint a fúvóskórust alkotó Pharoah Sanders tenorszaxofonos, Talib Kibwe altszaxofonos és Benny Powell harsonás. A spirituális fogantatású, egységes hangvételű lemez nemcsak a fekete ősök előtt tiszteleg, hanem a pipa szerepeltetésével az afrikai-kínai kapcsolatra, a távol-keleti kultúrkörre is kitekint. Véletlen egybeesés, mind Min Xiao Fen, a lantszerű kínai pengetős hangszer kezelője, mind Randy Weston lakóhelye a nagy olvasztótégely, New York. (Gitanes)

Az élet úgy hozza, hogy miközben több amerikai muzsikus Afrikában keresi zenéje ihlető forrását, egyes afrikai zenészek Amerikában találják meg a követendő mintákat. Jimmy Dlu Dlu gitáros játékára jól kivehetően George Benson volt meghatározó hatás­sal, de Pat Metheny keze nyoma is tetten érhető előadásmódján. Essence of Rhythm című cd-je afrikai dallam- és ritmikai motívumokkal is élő popdzsessz. Dlu Dlu behízelgő hangú gitáros, kitűnő szólista, aki a zenében nem civilizációtörténeti összefüggések, lét­elméleti kérdések kifejezését keresi. Saját világát napjaink divatos fúziós hangzásában találta meg, amibe helyi sajátosságként, ízesitőül időnként afrikai fűszereket kever. Nem kétséges, könnyebben megtalálja útját hallgatóihoz, mint Amerikába született muzsi­kus­ kollégája. (Emarcy)

(Napi Magyarország, 2000)