Valami nem történt

 

Befejezem a nagykövet­ség hírlevelének szer­kesztését, rákapcsoló­dom a világhálóra, s ki­nyi­tom a postafiókot. Levél vár ha­zulról. A Hajdú-bihari Napló arra kér, hogy idézzem fel a köz­társaság kikiáltásával kapcsolatos 1989-es emlékeimet.

Mintha sorsszerűség munkálna az életben. A hírlevél első oldalán a tíz évvel ezelőtti ese­mé­nyekkel, a páneuró­pai piknik és a határnyitás évfordulójával fog­lalkozunk. A politikai körök és a sajtó rezgé­seiből érzékeljük, hogy a magyar át­alakulás évfordulója Washingtonban nem vált ki különösebb érzelmi hul­lám­zást. A lengyel Szolidaritás fellépése vagy a prágai „bárso­nyos" forradalom nagyobb figye­lemre számít­hat, holott a kelet-európai rendszer­vál­tozás­ban élen járó Magyarország történel­mi jelen­tőségű, a hidegháború végét jelző tettet haj­tott végre a határnyitással. A kétpólusú világ­rend megszűntével létrejött új helyzetben ezt igyekszünk megismertetni és megértetni az amerikai döntéshozó és véleményformáló elit­tel - az ország jövendő pozíciójának javítása érdekében.

A köztársaság kikiáltásáról nem sok szó esik. Nem beszéltünk arról sokat 1989-ben sem. Azokkal együtt, akik a nyolcvanas évek végén alakult ellenzéki pártok szervezésével igye­keztek előkészíteni a rendszerváltozást, úgy fogtam fel az ország nevének módosítá­sát, hogy annak, amit az összeomlás szélére jutott kommunizmus hazai ügyvivői tesznek, már nincs jelentősége. Az egypártrendszernek leáldozott, mint ahogy a vasfüggöny is a múl­té, aminek lebontásában sokunknak volt sze­rencséje személyesen közreműködni. Október 23-án az 1956-os forradalom előtt tisztelegtünk, a mi köztársaságunk 1990. április 8-án szüle­tett meg Ma­gyarországon.

(Hajdú-bihari Napló, 1999)