Húsz millió
Pártügyben ismét Debrecenben járt a minap Gál Zoltán, az MSZP tagja, aki az alkalmat újfent megragadta arra, hogy sajtótájékoztatón az országos politika aktuális kérdéseiről is kifejtse nézeteit.
Ennek keretében kitért arra, hogy a volt MDF-es frakció kettészakadása miatt megalakuló új MDNP-csoport létrehozása a törvényes előírások értelmében 20 millió forintba kerül, erre az országgyűlésnek nincsen pénze, tehát a költségvetési tartalékot kell hozzá igénybe venni.
Gál Zoltán a munkásmozgalomban edzett, tapasztalt politikus, semmi okunk nincs feltételezni, hogy nem tudja, mit beszél. Ezért kénytelen vagyunk arra következtetni, hogy a látszólag ártatlan kijelentés szándékos megnyilvánulás volt a szocialista politikus, amúgy az Országgyűlés elnöke részéről. Üzenete egyértelmű: vigyázat, itt az állampolgárok bőrére megy a játék, lám, az új (ellenzéki) frakció létrejötte mekkora összeget emészt fel, miközben súlyos gazdasági nehézségekkel küzd az ország.
Értjük a beszédet. Természetesen így is lehet játszani, ilyen finom eszközökkel hangulatot kelteni az amúgy is megosztott s tovább osztódó ellenzék ellenében, a politikából amúgy is kiábrándult lakosság körében. Megkérdezzük: ilyen nagy bajban van az MSZP, hogy efféle eszközökre van szüksége? Vagy ellenkezőleg, olyannyira pozícióban érzi magát, hogy már ilyen mélyütéseket is megenged magának?
Azzal Gál Zoltánnak is tisztában kell lennie - hiszen egy ideje ebben a konstrukcióban tevékenykedik -, hogy demokratikus rendszerekben a politikai pártok közvetítik az állampolgárok akaratát, s hogy a létező államformák közül a demokrácia a legköltségesebb és a leginkább időigényes. Ahány párt van, annyit kell ilyen-olyan formában eltartani. Lehet, hogy Gál Zoltánnak nosztalgiája van ama idő iránt, amikor egyetlen párt zsebelte be Magyarországon az adófizetők által megtermelt milliárdokat, mindenesetre némi önvizsgálatot tanúsítva elmerenghetne azon is, hogy mekkora kárral járt az országnak a mostani parlament által hozott, majd azon melegében módosított törvények sora, hogy az orosz olajügyletek szerteágazó érdekeltségein elúszó állami milliárdokról ne ejtsünk szót.
Nem árt tehát az elővigyázat, mert még akad olyan demagóg, aki felteszi a kérdést, hogy vajon a nyilatkozó az MSZP benzinköltségén, vagy netán a polgárok adójából fenntartott Országgyűlés hivatali gépkocsiján érkezett-e vidéki (párt)-kiruccanásának és sajtótájékoztatójának színhelyére...
(Hajdú-Bihari Nap, 1996)