Város a magasban

 

Fel-feldobott kőként félévente-évente hazatérve az ember rendre arra kényszerül, hogy újra fogal­mazza a szülőföldjéhez fűződő viszonyát.

A hely, ahol több, mint három éve élek és dolgozom, több ezer kilométerre fekszik Magyarországtól. A tekintet ott hamarabb sugarába fogja Afga­­nisztán kietlen hegyeit vagy Indonézia szigettengereit, mint a Kárpátok nekünk oly kedves bér­ceit. A Föld politikai központjának számító városban az idegennek meg kell tanulni globális összefüggésekben, történelmi léptékben gondolkodni, a viszonylagosság tudatával létezni. A múltak, a jelenek és a jövők nagy piacán, ahol a világ népei egymással versengve kínálják porté­kájukat, magyar voltunk jó ajánlólevél, de nem tiszteletjegy a helyfoglaláshoz.

Ebben a nagy tülekedésben kevés az, ha mi tudjuk magunkról: gazdag történelmű, nagy kultúrájú nép vagyunk. A világ a mindig sok felfordulást okozó Közép-Európa egyik kis orszá­gaként tart számon bennünket. Van azonban két dátum, amit csak mi mondhatunk a magunkénak: 1848 és 1956 öröksége, a szabadságvágy és a demokratikus elkötelezettség olyan erkölcsi tőke, amelyre bizton építhetünk az újabb nagy történelmi lehetőség birtokában.

Távolból nézve elmosódnak a részletek, kontúrosabbá válnak a vonalak. Onnan úgy tűnik fel, hogy Magyarország sikerrel jut túl az átalakulás nehézségein. Gazdasági mutatói kiemel­kedőek, teljesítménye vezető helyre rangsorolja az Európai Uniós tagságra pályázó országok között. Itthon más kép bontakozik ki a szemlélő előtt: az ország politikai megosztottsággal, sze­génységgel viaskodik, ellenségeskedés, elégedetlenség, rosszkedv apasztja az életnedveket.

Vannak azonban helyek, ahonnan már nem kell elmenni ahhoz, hogy az ember érzékelje a távlatokat. Ilyen Debrecen, ahol a kezdeményezőkészség és az akarat diadalmaskodni látszik a bénító széthúzás és a kishitűség fölött. A viták hangja persze messzire hallatszik, de az utókor azt teszi majd mérlegre, ami ténylegesen történik: a nagyra törő terveket, a fejlesztéseket, a meg­újulás lendületes jeleit. Debrecen az új évezredre olyan élettér lett, amely valós alternatívát kínál Budapesttel szemben: város, ahová haza lehet jönni.

(Debrecen, 2001)