Város a magasban
Fel-feldobott kőként félévente-évente hazatérve az ember rendre arra kényszerül, hogy újra fogalmazza a szülőföldjéhez fűződő viszonyát.
A hely, ahol több, mint három éve élek és dolgozom, több ezer kilométerre fekszik Magyarországtól. A tekintet ott hamarabb sugarába fogja Afganisztán kietlen hegyeit vagy Indonézia szigettengereit, mint a Kárpátok nekünk oly kedves bérceit. A Föld politikai központjának számító városban az idegennek meg kell tanulni globális összefüggésekben, történelmi léptékben gondolkodni, a viszonylagosság tudatával létezni. A múltak, a jelenek és a jövők nagy piacán, ahol a világ népei egymással versengve kínálják portékájukat, magyar voltunk jó ajánlólevél, de nem tiszteletjegy a helyfoglaláshoz.
Ebben a nagy tülekedésben kevés az, ha mi tudjuk magunkról: gazdag történelmű, nagy kultúrájú nép vagyunk. A világ a mindig sok felfordulást okozó Közép-Európa egyik kis országaként tart számon bennünket. Van azonban két dátum, amit csak mi mondhatunk a magunkénak: 1848 és 1956 öröksége, a szabadságvágy és a demokratikus elkötelezettség olyan erkölcsi tőke, amelyre bizton építhetünk az újabb nagy történelmi lehetőség birtokában.
Távolból nézve elmosódnak a részletek, kontúrosabbá válnak a vonalak. Onnan úgy tűnik fel, hogy Magyarország sikerrel jut túl az átalakulás nehézségein. Gazdasági mutatói kiemelkedőek, teljesítménye vezető helyre rangsorolja az Európai Uniós tagságra pályázó országok között. Itthon más kép bontakozik ki a szemlélő előtt: az ország politikai megosztottsággal, szegénységgel viaskodik, ellenségeskedés, elégedetlenség, rosszkedv apasztja az életnedveket.
Vannak azonban helyek, ahonnan már nem kell elmenni ahhoz, hogy az ember érzékelje a távlatokat. Ilyen Debrecen, ahol a kezdeményezőkészség és az akarat diadalmaskodni látszik a bénító széthúzás és a kishitűség fölött. A viták hangja persze messzire hallatszik, de az utókor azt teszi majd mérlegre, ami ténylegesen történik: a nagyra törő terveket, a fejlesztéseket, a megújulás lendületes jeleit. Debrecen az új évezredre olyan élettér lett, amely valós alternatívát kínál Budapesttel szemben: város, ahová haza lehet jönni.
(Debrecen, 2001)