Veszély, tudat
Egy büszke nemzet tudatán ejtett máig ható sebet 2001. szeptember 11-e. Egy csapásra megszűnt a biztonságérzet, amely az amerikai társadalom életformáját jellemezte.
Az önmagával békében élő, napi boldogulásával elfoglalt amerikai döbbenten állt az ördögien kitervelt támadás előtt. A - hite szerint - legtökéletesebb, leghatékonyabb demokrácia pozitív életszemléletű polgáraként nem talált magyarázatot az ellenséges indulat gyilkos megnyilvánulására. Az országa méreteiből és természeti gazdagságából adódó lehetőségek, a társadalom teljesítményelvűsége által diktált kötelezettségek és a jólét teremtette fogyasztási kényszerek eléggé kitöltötték gondolatait ahhoz, hogy kevés figyelme jusson a külvilágra. Érzékszervei felfogták a televízióban közvetített drámai képek üzenetét, de agya képtelen volt önmagára vonatkoztatni az események nemzetközi dimenzióját.
Ezt az állapotot változtatta meg szeptember 11-e, azzal, hogy ráébresztette az Újvilág polgárát: többé nem mentesülhet az Amerika külföldi jelenlétéből következő hatások alól. A demokrácia és az amerikai életforma exportja ellenállásba ütközik egyes vallások és kultúrák részéről, s a szembeszegülés szélsőséges formái immár az Egyesült Államok belső biztonságát veszélyeztetik. Az amerikai polgárnak meg kellett tanulnia együtt élni a veszélytudattal. A repülőgépre, amelyre azelőtt úgy szállt fel, mint a sarki buszra, most hosszas átvilágítás után ülhet fel. Életét behálózzák a nyílt és rejtett biztonsági óvintézkedések, tudatában állandósult a fenyegetettség érzése. Az amerikai polgár ma másképp él, mint tíz évvel ezelőtt: a merénylet eredménnyel járt, ha ez volt a célja.
(Hajdú-bihari Napló, 2011)