Debrecen, magyarság, kultúra (Hungarológiai Világkongresszus)
Debrecen város Önkormányzata nevében tisztelettel köszöntöm a VI. Hungarológiai Világ-kongresszus résztvevőit. Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy a magyarságtudomány legrangosabb fórumának ez alkalommal városunk ad helyet.
Szeretném kifejezésre juttatni, hogy nagyra értékeljük munkájukat, amivel hozzájárulnak a magyarság történelmének, nyelvének, irodalmának, kultúrájának kutatásához, megismertetéséhez; és ami legalább ennyire fontos, önismeretünk alakításához.
Hagy szolgáltassak ehhez néhány adalékot. Önök egy olyan város vendégei, amelyről a két világháború között Móricz Zsigmond így írt: “A debreceni ember hozzászokott a nagy századok alatt, hogy ami erő csak van, ami ész csak kerül, azt mind neki kell csiholni és állandóan készen tartani, ha meg akar állni a sarkán. Nekem a debreceni ember képviseli a törzsökös magyarságot. Én a debreceni ember lelkiségéből tudnám levezetni azokat a nemzeti ideálokat, amelyek a jövő megépítéséhez (…) szükségesek: ha a debreceni lokálpatriotizmust ki lehetne terjeszteni az egész magyar területre, ha a magyarságban olyan önérzetet, önbizalmat s felelősségvállalást lehetne teremteni, amilyet a debreceni cívis hordoz magában a maga városának dicsőségéért – akkor nem félteném a magyart”.
Megtisztelő, bíztató szavak ezek egy olyan megfigyelőtől, akinél mélyebben kevesen ismerték a magyarság lelkivilágát. Bennünket is az foglalkoztat, lehet-e „tündérkertet” teremteni a mai, bonyolult, zaklatott, gazdaságilag és értékrendjét tekintve átmeneti korban, az ország jelenlegi állapotában. Lehet-e Debrecent élhető, polgárainak otthonos közérzetet nyújtó, erős lelkiségű hellyé tenni. Nos, ha arra a szellemi és erkölcsi tőkére gondolunk, amelyet a város az egyetem és az itt élő alkotó értelmiség révén magáénak mondhat, a horizonton látjuk kirajzolódni a fejlődés bíztató lehetőségét.
Örömmel újságolhatom, hogy Debrecen kivételes nagyságrendű kulturális fejlesztéseket valósít meg ezekben az években. Megemlíteném a fontosabbakat. A sétálóövezet kialakításával közösségi térré formáltuk a belvárost. Az idén avattuk fel tanácskozásunk helyszínét, Kelet-Magyarország legnagyobb konferencia- és kulturális beruházását, a Kölcsey Központot. Hamarosan birtokba vesszük az ehhez illeszkedő galériát, amely 2600 négyzetméteres kiállítóterével a modern és a kortárs képzőművészet meghatározó szellemi műhelyévé válhat. Új színház építését is elhatároztuk. S hogy az egészséget se zárjuk ki a kultúra értelmezéséből: szeptembertől új uszoda áll a mozogni, sportolni vágyók rendelkezésére.
Mindeközben igyekszünk szélesre tárni a város képzeletbeli kapuit a szellemi javak áramlása előtt. Debrecen kultúrája 2004. május 1-je óta Európa kulturális örökségének része – immár politikai értelemben is. Ez a fordulat Debrecen helyének és szerepének újra gondolására késztet bennünket. A mi geopolitikai helyzetünket kulturális értelemben Nyugat és Kelet erőtereinek találkozása határozza meg. Miközben törekszünk kihasználni az európai unió regionális politikájában rejlő lehetőségeket, küldetésünknek tartjuk, hogy a határokon átívelő gazdasági és kulturális kapcsolatok erősítésével elősegítsük a térség és a magyarság integráció-ját. Ennek példája a Református Kollégium egykori partikula-rendszerén alapuló Városok, Falvak Szövetsége megalakítása, amely négy ország száznál több települése előtt nyithatja meg az együttműködés lehetőségét, keretül szolgálva egy új európai kulturális régió létrehozásához.
2002-ben négyéves külszolgálatból, az Amerikai Egyesült Államok fővárosából hazatérve kitágult horizonttal, nagy lendülettel, az ott belém ivódott pozitív életszemlélettel láttam munkához. Újra honosodva, négy év elteltével megerősödött bennem: önmegtartó ösztönünk és nyelvünk, kultúránk ereje kínálhat esélyt ahhoz, hogy Magyarország 16 évvel a XX. század újabb nagy fordulópontja, a rendszerváltozás után megbecsült helyet vívjon ki magának az európai népek bővülő közösségében.
Ehhez adhat támpontot e hely névadójának, Kölcsey Ferencnek az intelme: „Az erény nyugalmával párosult akarat az, mely szelíd hatalommal munkálva állítja elő a jót, s hárítja el a gonoszat.”
(Köszöntő beszéd a VI. Hungarológiai Kongresszus nyitóünnepségén. Kölcsey Központ, 2006.)