Ítélet és ízlés (A Magyar Kultúra Napján I.)

Debrecen város önkormányzata nevében köszöntöm Önöket a magyar kultúra napján. Örü­lünk, hogy elfogadták meghívásunkat. Ha körbenéznek a teremben, sok ismerős arcot lát­hatnak. Olyanokét, akik rendszeres hivatalos vendégei az ilyen rendezvényeknek – de szép számban olyanokét is, akik eddig csak a híradásokból értesülhettek a magyar kultúra előtt tisztelgő városi ünnepségről.

Indokoltnak tartottuk, hogy a meghívottak szokásos körét olya­nokkal bővítsük, akik érdeklődésük, foglalkozásuk, hivatásuk révén alanyi jogon kapcsolód­nak a kultúrához. Közöttünk vannak ezen az ünnepi eseményen alkotók és forgalmazók, befogadók és kritikusok, közvetítők és támogatók, amatőrök és hivatásosak, magánszemélyek és intézmények képviselői – Debrecen kulturális életének a maguk területén fontos küldetést teljesítő személyiségei. A jövőben úgy állítjuk össze az est műsorát is, hogy rólunk, azaz Deb­recenről szóljon, a helyi alkotók új műveivel, produkcióival ismertesse meg a jelenlévőket.

Ilyen alkalmakkor nagy a kísértés arra, hogy az ünnep szónoka elhelyezze a maga szó-virágokkal ékesített gondolatkoszorúját a magyar kultúra emlékművének talapzatán. Én most megkímélem Önöket ettől a megpróbáltatástól. Mivel megválasztásunk óta ez az első nyil­vános lehetőség, hogy szakmai körben kifejtsük elgondolásainkat, arról kívánok szólni, ami­ben mindannyian illetékesek vagyunk: lakóhelyünk, Debrecen kultúrájáról, a kulturális élet fejlesztésére vonatkozó elképzelésekről. Ez a nap tálcán kínálja a lehetőséget arra, hogy évi rendszerességgel, kellő konkrétsággal számot adjunk munkánkról, eredményeinkről, újabb terveinkről.  

I. A kultúra felfogásáról

Gondolkodásunk tengelyében az a tétel áll, hogy a kultúra a közösségek létezésének alapja, támogatása az emberi fejlődésbe történő beruházás. A kultúra fogalmát kiterjesztjük, nem szű­kítjük le a művészetpolitikára. A világban végbement változások átértelmezték a kul­túra „ma­gas” vagy „közkeletű”, „hivatásos” vagy „amatőr”, „üzleti” vagy „támogatott” ellen-tétpárral jelzett meghatározását. A megosztó fogalmak érvényüket vesztették, mindenféle kulturális te­vékenység egyaránt hozhat létre értékeset és értéktelent.

Kulturális koncepciónk célja, hogy a város lakói egyénileg és közösen is tevékenyen gyarapítsák a városi élet erőforrásait, gazdagítsák az élet minőségének javítását elősegítő szellemi, lelki, tárgyi javakat, és részesedjenek azokból. A város kulturális életének hajtóereje a kreativitás, mint közösségteremtő erő, ami a kifejezés szabadságán alapszik. Elsődleges törekvésünk az egyén és a közösség kreatív önfejlesztésének, a kulturális önkifejezésnek a tá­mogatása.

A kultúra meghatározó tényező Debrecen arculatának formálásában. Ez feltételezi, hogy a városfejlesztésre, a kulturális életre és az idegenforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó tervek egymással szoros kölcsönhatásban fogalmazódjanak meg. A kultúra ugyanakkor számottevő gazdasági tényező is, a kulturális iparág fontos szerepet tölt be a helyi gazdaságban: hoz­zá­járul a foglalkoztatottság növeléséhez, közvetve vagy közvetlenül elősegíti a város épülését, lakóinak boldogulását.

A kultúra a világban mindenütt támogatásra szorul, nincs ez másképp Debrecenben sem. A támogatást átlátható, több lábon álló feltételrendszer révén igyekszünk biztosítani. Ez az önkormányzat költségvetésén, a helyi, országos és Európai Uniós pályázatokon, a magán- és a non-profit szektor önkéntes hozzájárulásán, valamint a rendezvények belépődíján alapul. Hozzájárul ehhez a város polgárainak áldozatkészsége és a helyi mecenatúra kialakulása. Arra törekszünk, hogy a támogatás odaítélésében a minőségelv érvényesüljön a mennyiségi szem-pontokkal szemben. A kulturális teljesítményt nem a művészeti formák vagy a művészek köz-vélekedés szerinti rangja, hanem a kezdeményezés és a létrehozott produktum minősége alap­ján kívánjuk mérni. A hagyományőrzésen túl kiemelt támogatásban részesítjük a születőben lévő vagy kísérleti művészeti formákat.

A dinamikus kulturális élet, az érdeklődő és tájékozott közönség létrejöttének alapvető feltétele az oktatás, az iskolai és ifjúsági kulturális tevékenységek, a művészeti nevelést célzó közösségi programok erősítése. Az alkotókat fokozottabban szükséges bevonni a művé­szeteket népszerűsítő, a közönségkapcsolatokat erősítő kezdeményezésekbe. A kulturális tu­datosság fejlesztésében, az értékek felmutatásában, a programok iránti érdeklődés felkel­té­sében és a tájékoztatásban fontos küldetése van a helyi médiának.

A kultúráról szólva számba kell venni annak a történelmi fordulatnak a várható hatását, amely Debrecent az Európai Uniós csatlakozással éri. A megváltozott körülmények, valamint a város múltja és földrajzi fekvése arra késztetnek bennünket, hogy Nyugat és Kelet, Észak és Dél tengelyében, a 21. századba lépve újragondoljuk Debrecen helyét és szerepét. Két út fekszik előttünk. Az egyik Európa fejlettebb részébe vezet, és táblájára az van írva: fel­zár­kózás. A másik út Kelet felé, a határon túli, magyarlakta területek irányába mutat, feliratán az olvasható: felzárkóztatás. Tudnunk kell: ez a koordinátarendszer nem tartalmazza a választás lehetőségét. Olyan geopolitikai adottság, amely kijelöli közlekedésünk irányait. Új élet­stra­tégiánkat ennek tudatában kell kidolgoznunk. Ennek tengelyében annak előrevetítése állhat, hogy a határokon átívelő kapcsolatok erősítése Debrecent kulturális és gazdasági hídfő-ál­lássá, a határok két oldalán élő magyarság egységesülését elősegítő tényezővé teheti. Kez­deményező szerepet kell vállalnunk azokban a programokban, amelyek a térség és a ma­gyarság integrációját szolgálják. A romániai, ukrajnai, felvidéki és délvidéki magyar kul­turális műhelyekkel és vállalkozásokkal kialakítandó együttműködés növekvő esélyt ad arra, hogy sikerrel induljunk az Európai Uniós pályázatokon is.

II. Debrecen kultúrájáról

Elgondolásaink szerint Debrecen stratégiai kultúrafejlesztésének műhelyei az önkormányzat kulturális bizottsága, a polgármesteri hivatal kulturális osztálya és a rendezvényiroda, ame­lyek

- feltérképezik a kulturális élet szereplőinek törekvéseit és igényeit,

- kereteket dolgoznak ki a művészek és az öntevékeny kulturális közösségek támoga­tá­sára,

- javítják az alkotómunka tárgyi és anyagi feltételeit,

- elősegítik a külkapcsolatok fejlesztését, bekapcsolják Debrecent a nemzetközi kulturális vérkeringésbe,

- a kulturális tevékenységek javára piackutató és reklámtevékenységet végeznek,

- gondoskodnak a város tulajdonában lévő létesítmények kulturális célokra történő ki-használásáról, felelősséget viselnek a rendezvények nézőszámának és bevételének növelé­séért,

- biztosítják a jelentős debreceni kulturális események országos visszhangját.

Az új rendezvénycsarnok, a belátható időn belül elkészülő városi galéria és a konfe­ren­ciaközpont megépülésével létrejönnek azok a környezeti feltételek, amelyek lehetővé te-szik, hogy Debrecen nemzetközi rangú kulturális események rendszeres házigazdája legyen, és a fővároson kívül a legjelentősebb, regionális, esetenként nemzetközi vonzáskörű kulturális központtá váljon. Ez piacérzékeny tájékozottságot, kezdeményezőkészséget és professzionális rendezési gyakorlatot kíván. A programok szakmaiságát erősítendő, a tervezésbe az adott művészeti ágban jártas tanácsadókat, kuratóriumokat vonunk be.

Az új kulturális koncepció jegyében áttekintjük a városi művelődés szerkezetét, hely-színeit és műhelyeit. Az intézmények, épületek és terek funkcióinak meghatározásakor fi­gyel­met fordítunk az öntevékeny, önszerveződő körök, egyesületek működési feltételeinek javí­tására. Igényeljük együttműködésüket a programok kidolgozásában és megvalósításában is.

Terveink egyik sarokpontja a város és az egységesült egyetem szellemi és érzelmi kap­csolatának erősítése. Arra törekszünk, hogy az egyetem kulturális programjai a város kul­turális életének szerves részévé váljanak, ugyanakkor az egyetemek hallgatóit és oktatóit szer­vezőkként, közreműködőkként és közönségként fokozottabban bevonjuk a város kulturális programjaiba. Az együttműködést szabályozó szerződés további bővítése módot nyújt a köl­tségeket optimalizáló, közös események szervezésére.

A város megújult főtere alkalmat teremt nagyszabású szabadtéri rendezvények tar­tására. A műsorok összeállításában a minőségelv érvényesítésén túl fokozottan figyelembe vesszük a hely szellemét és a környéken lakók szempontjait.

A kulturális programok elérhetőségét javítandó, központi jegypénztárt tervezünk lét­rehozni, amely elektronikus összeköttetésben áll a kulturális rendezvények helyszíneivel, és a hitelkártyarendszer segítségével lehetőséget teremt telefonos, illetve számítógépes jegy­ren­delésekre is.

III. A fejlesztés irányairól

Engedjék meg, hogy tényszerűnek szánt, vázlatos ismertetőm után személyesebb hangra váltsak, és megosszam Önökkel azokat az észrevételeket, amelyeket az utóbbi öt hó-napban raktároztam el magamban. Ez idő alatt jó néhány helyszínt felkerestem, a kulturális élet sok szereplőjével találkoztam, és azt állapítottam meg: nem múltak el nyomtalanul azok az évek, amelyeket Debrecen közéletében és kulturális életében újságíróként, egy időben politikusként eltöltöttem. Ismert terepre érkeztem vissza, és az arcok jó része is visszaköszön az immár évtizedekkel mérhető közös múltból. Az idegenben töltött évek után vonzó lehetőségnek tűnik újra megtelepedni, tevékenykedni egy olyan városban, amely fejlődési pályára állította önma­gát.

A kulturális élet szereplőivel folytatott beszélgetések azonban kissé megingatták azt a bizakodást, amivel munkámat elkezdtem. A szavak mögött elégedetlenség, kétkedés, jó eset­ben várakozás húzódott meg. Igen, igen, vannak eredmények, hallottam, de hát a kultú­rá­ban… Hiányzik ez, nincs az, ötletek hamvukban halnak el, a művészeti intézmények a szűkös költségvetés miatt gúzsba kötve mozognak, Picasso sehol, a főtéren Lagzi Lajcsi dáridózik ­­- és így tovább. Hallgattam a megjegyzéseket, és közben azt mérlegeltem, a szokásos magyar borúlátásról van-e szó, avagy valóban nyomós okai vannak az elégedetlenségnek.

Abból indulok ki, hogy történelmi hagyományai, egyeteme révén Debrecenben az or­szágos átlagnál magasabb a kiművelt emberfők aránya. Több ezerre tehető a felsőfokú kép­zettséggel rendelkező, világlátott, önmagával és környezetével szemben magas igényeket támasztó, nyitott, dinamikus gondolkodású polgárok száma. A befogadói oldalt tekintve tehát nem lehet okunk az elégedetlenségre: ez a közönség, hozzászámítva a tehetősek egyre számottevőbb rétegét, igényli a színvonalas kultúrát. 

Mi a helyzet az alkotói oldallal? Debrecen e téren is az országos átlagot meghaladó kínálatot mutat fel. Vannak jegyzett művészeink, jeles előadóink, kiváló együtteseink, ismert és elismert rendezvényeink, van működő művészetpártoló gyakorlatunk – e téren sincs különösebb okunk a panaszra. Ami hiányzik, az a megfelelő értékrend, ami a természetes kiválasztódást segíthetné. Tudatában vagyunk annak, hogy a művészetek világa hierarchizált, amelyben nem feltétlenül az érték határozza meg az érvényesülés lehetőségeit. Éppen ezért alapvető fontosságú, hogy meg tudjuk ítélni, mi a helyi érvényű, mi az országos figyelemre számot tartó, és mi a nemzetközi szintű teljesítmény. Biztosítom Önöket arról: képesek va­gyunk erre. Vagy ha adott esetben nem, megtaláljuk azokat a szakembereket, akiknek hoz­záértésére támaszkodhatunk. Szem előtt tartjuk a Himnusz költője, Kölcsey Ferenc intelmét: „Törekedjél ismeretekre! de ismeretekre, melyek ítélet s ízlés által vezéreltetnek.”

Beszélgetéseim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy Debrecenben kevésbé a kul­túra keletkezése és befogadása, mint inkább a közvetítése körül mutatkoznak hiányok. Vajon mi a magyarázata annak, hogy alig valami jut el ide abból, ami Budapesten a világ izgalmas, sokszínű kulturális kínálatából rendre megjelenik? Miért maradnak hosszú időn át érdemleges kínálat nélkül az érdeklődők? Miért nevezünk fesztiválnak olyan program­sorozatot, amely nem több véletlenszerűen egybeeső műsorok láncolatánál? Miért torlódnak eseten-ként össze rendezvények, egymástól ragadva el a közönséget? Miért van az, hogy jobb sorsra érdemes programok kellő előkészítés, időzítés és publicitás hiányában érdektelenségbe fulladnak?

Magyarországi viszonylatban Debrecen nagyvárosnak számít, ahol sok minden történik. De ne csapjuk be önmagunkat: a mennyiség nem értékmérő a kultúrában. Látványos megol­dások, rögtönzött mutatványok helyett tervszerű, tudatos építkezésre, a város belső kohézióját erősítő, minőség- és értékközpontú kulturális életre van szükség. Játsszunk kicsit a kép­ze­lettel. Bele tudunk gondolni abba, mit jelentene Debrecennek és a magyar kultúrának, ha a város befogadná a Millenárison éppen bezárt, Álmok álmodói című magyarságismereti kiál­lítást? Vagy ha a Kisvárdánál alkalmasabb játszási helyekkel és közönséggel rendelkező Deb­recen adna otthont a határon túli magyar színházak éves fesztiváljának? Nem volna-e indokolt a város értékeit bemutató Debrecen-termet, kulturális képviseletet nyitni a fővárosban? Nem segítené hatékonyabban művészeti együtteseink menedzselését saját koncertiroda alapítása? Hasonlóképen: önálló CD- és DVD-kiadó létrehozása? Nem lehetne szakszerű irányítással visszaadni a jazznapok régi fényét? Kivitelezhetetlen ötlet olyan rockfesztivál megszervezése, amely retrospektív jelleggel számba venné azokat a jelentős eredményeket, amelyeket az if­júság világképét meghatározó zenei irányzat terén a város az elmúlt négy évtizedben elért? Miért ne lehetnénk gazdái olyan, Magyarországon előzmények nélküli költészeti fesztiválnak, amelyen a hazai poézis jeles művelői olvasnak fel friss alkotásaikból, és találkoznak az ér­deklődő közönséggel? Erőt meghaladó vállalkozás volna olyan minőségi kulturális prog­ramokat rendezni, amelyek vonzó idegenforgalmi célponttá tennék Debrecent?

Mernünk kell nagyot álmodni, hogy többre jussunk annál, amit önmagunkról felté­te­le­zünk. Ötletgazdagsággal, szakértelemmel, átgondolt, személyre szóló szervezéssel sokszínű, élénk kulturális életet teremthetünk, amelyben a kor szíve lüktet. A provincializmus nem tör­vényszerűen a vidéki létből következő tudatállapot. Marginális érvényességűvé válik valaki akár Budapesten is, ha örökösen New York viszonylatában akarja meghatározni önmagát. És lehet valakiből irodalmi Nobel-díjra érdemes alkotó úgy is, hogy soha nem tette be lábát a mérvadónak tekintett kulturális központokba. Ha tehetségesek, kezdeményezőek és vállalkozó szelleműek vagyunk, magunk lehetünk érték, színvonal mértéke. Körülményeink, habitusunk, szándékaink szerint mi alakíthatjuk ki életünk, aspirációink, cselekedeteink normáit, kereteit.

Ítélet és ízlés. Sokan vannak birtokában e tulajdonságoknak, s talán elegen. Debrecen kul­túrájának és jövőjének a kulcsa az ő kezükben van. Nekünk, a város választott tisztségvi­se­lői­nek az a dolgunk, hogy felszabadítsuk az energiákat, pártfogoljuk az ígéretes tehetségeket, te­ret adjunk a jó kezdeményezéseknek, biztosítsuk a kulturális élet működésének a feltételeit. A 2003-ik esztendő januárjának 22-ik napján e gondolatok jegyében tisztelgünk a (magyar) kul­túrát teremtő alkotószellem előtt Debrecenben.

(Ünnepi beszéd a magyar kultúra napján. Csokonai Színház, 2003. január 22.)