6. A washingtoni attasé haza készül (Kelet-Magyarország)
Paszab – Debrecen – Washington. Három helységnév, egy életút meghatározó állomásai. Turi Gábor gyermekkora egy kis szabolcsi faluhoz, Paszabhoz kötődött. Apai nagyapja Turi Sándor, a híres néptanító, néprajzgyűjtő volt, aki negyvennyolc éven át tevékenykedett a Tisza-parti településen.
A tanítói házat országos nevű tudósok, művészek keresték fel, lányai indították útjára a paszabi szőttest, fiai pedig sárospataki diplomával a tarsolyukban a pedagógusi örökséget vitték tovább. A családi hagyományt követve 1965-ben Gábor útja is a Bodrog parti város gimnáziumba vezetett. Érettségi után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-angol szakán folytatta tanulmányait, ahol igyekezett minél többet magába szívni abból, amit az egyetem a kortárs művészetekből és gondolatokból nyújtott.
Az új ismeretek keltette közlésvágy az újságírás irányába vitte. Az egyetemi lap a hetvenes évek első felében a közéleti érdeklődésű hallgatók ihlető szellemi műhelye volt, sok tehetséges tollforgató érlelődését segítette. Ez a kapcsolat döntőnek bizonyult abban, hogy a diploma megszerzése után 1975-ben gyakornokként a megyei napilap, a Hajdú-bihari Napló szerkesztőségében kezdte el pályáját. Újságíróként töltött első évtizede a naiv, világmegváltó szándék és a kijózanító élmények összeütközésének jegyében telt el. Később kiéleződtek politikai ellentétei a lappal és fenntartóival; 1986-ban eltanácsolták a Naplótól, az egyetemi lap szerkesztőjévé neveztek ki. A mellőzésére irányuló szándék célt tévesztett: a lapot tehetséges diákmunkatársaival kritikus, kemény hangú politikai szócsővé tette.
1988 szeptemberében meghívást kapott a Magyar Demokrata Fórum zászlóbontását meghirdető második lakiteleki találkozóra. Úgy érezte, megtalálta politikai közegét, a helyszínen belépett az MDF-be. Az elhatározást három éven át tartó lázas politikai tevékenység követte: a mozgalom debreceni szervezetének első vezetője, a párt országos választmányának tagja, az 1990-es választás hajdú-bihari kampányának irányítója lett.
Politika után diplomácia
Az átalakulás éveit élete legizgalmasabb, legfelemelőbb időszakának tartja. Büszkeséggel tölti el, hogy része volt a demokratikus jogállam megteremtésében, ugyanakkor fájlalja, hogy a történelmi idők és szereplők nem jelentőségüknek megfelelően őrződnek meg az ország emlékezetében. Ezt a periódust 1991-ben lezárta: befejezte a politizálást, megszüntette MDF-tagságát, és ismét az újságírást állította tevékenysége középpontjába.
1992 jelentős fordulatot hozott életében: Jeszenszky Géza külügyminiszter felkérésére diplomáciai szolgálatot vállalt, három évig Londonban a magyar nagykövetség kulturális attaséjaként képviselte a demokratikus Magyarországot. 1995-ben visszatért Debrecenbe, szerkesztőként dolgozott, majd a Hajdú-bihari Nap című, rövid életű napilap főszerkesztője lett. 1998-ban folytatódott a megszakadt vonal, újra diplomáciai szolgálat következett, ezúttal Washingtonba a magyar nagykövetség sajtóattaséjának nevezték ki.
A jazz több mint hobbi
Újságírás-politika-diplomácia: Turi Gábor életének második negyedszázada e hármas meghatározottság jegyében telt el. Fordulatokban bővelkedő életútjának van azonban két állandó alkotóeleme. Az egyik Debrecenben élő családja, felesége, dr. Balkányi Magdolna, a Debreceni Egyetem Német Intézetének docense, valamint lányaik, Anna és Eszter. A másik a zene, közelebbről a jazz, amelynek kritikusként, két könyv szerzőjeként nemzetközileg is számon tartott szószólója. A jazz olyan tulajdonságok hordozójaként él tudatában, amelyek saját életére vonatkoztatva is tájékozódási pontul szolgáltak, úgymint a nyitottság, a természetesség, az értékközpontúság. Kitágult világszemléletét, diplomáciai és médiabeli jártasságát, idegenben töltött hosszú éveinek megannyi tapasztalatát is ezek szellemében kívánja Magyarországra hazatérve hasznosítani.
Marik Sándor
(Kelet-Magyarország, 2002)