Amerika hatalmas, mindenre akad vevő

A washingtoni magyar nagykövetségen beszélgettünk a magyar zászló és címer társaságában. Turi Gábor követségi tanácsos, sajtóattasé nyitott, határo­zott, barátságos diplomata. 1998 szeptemberétől dolgozik az Egyesült Államokban. Elő­zőleg Londonban kultúrattasé, utána és előtte pedig Debrecenben a Hajdú-bihari Napló újságíró-szerkesztője.

• Mi a feladata Amerikában a magyar sajtóattasénak?

- A munkám kétirányú: tájékozódás és tájékoztatás. Figyelemmel kísérem az amerikai sajtót, a Külügyminisztériumnak jelentéseket készítek a Magyarországot érintő, a nemzetközi politika szempontjából fontosnak számító tudósításokról, elemzésekről, az amerikai közvéle­mény alakulásáról. A Washingtonban dolgozó tudósítók révén tájékoztatjuk a hazai közvéle­ményt nagykövetségünk munkájáról, a magyar politikusok látogatásairól. Ezzel párhuzamosan folyamatosan kapcsolatban állok az amerikai médiával. A fontosabb orgánumokhoz rendsze­resen eljuttatom a magyar kül- és belpolitikát érintő jelentős parlamenti és kormányzati dönté­seket, állásfoglalásokat. Technikailag hatalmas távlatokat nyitott a világháló, új alapokra he­lyezte a külképviseletek sajtómunkáját. Reggelente tíz amerikai napilapot nézek át az inter­neten. Ezekben nem jelenik meg olyan ránk vonatkozó írás. amelyről ne szereznék tudomást. Elolvasom - kötelezően – a nagy amerikai lapokat, ilyen például a The Washington Post, The Washington Times, The New York Times, de a kisebbeket is, mint például az USA Todayt, a Los Angeles Timest, a Boston Globe-ot.

• Az Amerikában kiadott magyar újságok eljutnak önhöz?

- Igen. A szerkesztőségek elküldik a követségre ezeket a lapokat, amelyek nehéz kö­rülmények közt jönnek létre.  Hiányoznak a professzionális feltételek.

• Melyek ezek az újságok?

- A Magyar Élet (független politikai-társadalmi hetilap), az Amerikai Figyelő (irodalmi kulturális politikai folyóirat), az Amerikai Magyar Hírlap (heti lap), az Amerikai Magyar Szó (New York egyetlen magyar nyelvű hetilapja), az Amerikai Magyar Népszava (magyar nyelvű országos hetilap).

• Milyen lapokat kap Magyarországról?

- Minden jelentős lapot, köztük a Magyar Nemzetet, a HVG-t, a Népszabadságot, a Tal­lózót.

• Ezek szerint rendszeresen olvassa a mai Magyarország hírlapjait. Mi róluk a vélemé­nye?

- A magyar lapokban gyakori a hangulatkeltés. Mindig valami ellen szólnak: vagy a kor­mány, vagy az ellenzék ellen. Sokszor túlpolitizálnak, sok a mondvacsinált ügy, a kombi­nál­gatás. Hiányolom a tényeken alapuló fontos elemzéseket.

• Milyen szerkesztőségekkel áll kapcsolatban az Egyesült Államokban?

- Elsősorban a nagy példányszámú vagy nézettségű, befolyásos orgánumokkal igyek­szünk ápolni a jó viszonyt, a kapcsolattartás módja pedig sokrétű, az elektronikus levelezéstől a sajtótájékoztatókon és a rendezvényeken át a személyes találkozókig terjed.  Washingtonban csaknem minden országnak van képviselete, nagy a tolongás a „Nyilvánosság" nevű úton. Mi akkor szólalunk meg, amikor mondanivalónk van. Tartózkodunk a propagandisztikus eszkö­zöktől, arra törekszünk, hogy közleményeink tényszerűek legyenek. Szerencsére jó hátszéllel hajózunk. Az ország eredményeit ismerik és elismerik, a NATO-tagság szövetségessé tett ben­nünket, a belpolitikai csetepaték pedig a demokrácia természetes velejárójának számítanak. A kapcsolatépítésben segítségemre van a szakmai hátterem. Nem okoz nehézséget megtalálni a hangot az újságírókkal.

• Szerepel-e a magyar sajtóattasé az amerikai lapokban, televíziós műsorokban?

- Nem. Erre a nagykövetek hivatottak, de őket is csak rendkívüli helyzetekben szólaltatják meg. Mi a háttérben tevékenykedünk.

• Milyen protokoll-előírások vonatkoznak a magyar sajtóattaséra? Hogyan illik öltözköd­nie? Milyen társadalmi életet él?

- A magatartási szabályokat a diplomáciai előírások határozzák meg. Az öltöny kötelező, soha nem lehet tudni, hogy hová szólít a kötelesség. Washington az ország fővárosa, a világ­po­litika központja, ahol a közélet szereplőit választékos elegancia jellemzi. Az amerikai újságírók is alkalmazkodnak az itteni viszonyokhoz, öltözetük formálisabb, mint az otthoni kollégáké. Néha eszembe jut egykori egyetemista önmagam, amikor farmerban, tornacipőben, vállamon tarisznyával fejeztem ki különállásomat. Ez gyökeresen más világ, bár tulajdonképpen mind­egy, hogy milyen jelmezt visel az ember.

• Milyen az egzisztenciális helyzete?

- Ha az otthoni szinthez mérjük, jó, bár a magánszektorban elérhető jövedelmekhez viszo­nyítva korántsem olyan előnyös, mint tizenöt évvel ezelőtt lehetett. Itteni mércével átlagos kö­rülmények között élünk. A legtöbb kollégával egyetemben a város északnyugati részében, ha­talmas bérházban lakom. Tetején uszoda és teniszpálya van, erről mégsem a luxus jut az ember eszébe, hanem az, hogy normális körülmények között ugyanez otthon a hasonló méretű lakó­telepi házaknak is természetes tartozéka lehetne. Munkatársaim körében a Honda Accord a nép­szerű autó. Én egy nyolcéves Chryslert vettem, amelynek bordó plüss belseje a western­filmek vonatainak fülkéire emlékeztet.

• Hogyan élnek az amerikai újságírók?

- Az élet középpontjában a munka áll. A felmérések szerint a világon az amerikaiak dol­goznak legtöbbet és leghatékonyabban. Ez vonatkozik az újságírókra is, a lapok minden nap megjelennek. A lakásuk általában messze esik a munkahelytől, emiatt naponta több órát köz­lekedéssel töltenek. A kulturális eseményekre inkább a hétvégén jut idejük. A magas kultúra fogyasztása kevésbé az értelmiségi lét ismérve, mint nálunk. Hasonló társasági funkciót tölthet be egy összejövetel vagy egy éttermi vacsora.  A fizetésről nem illik érdeklődni, de látható: az újságírók jó része átlag fölötti nívón él, a felső középosztálybeli életmód a jellemző. Hatalmas az ország, nagy a felvevőpiac, mindenre akad vevő. A méretek a jövedelmekben, sőt az azon belüli különbségekben is megmutatkoznak. A sztárok kasztját fényévek választják el a bírósági tudósítókétól.

• Milyen a Magyarországról alkotott kép az amerikai televízióban, a nyomtatott sajtóban? Van-e visszhangja az amerikai televízióban, újságokban annak, hogy a magyar sajtót mennyire befolyásolja a gazdaság és a piac, hogy milyen a magyar sajtószabadság?

- Az amerikai televízió a magyar nézőnek a műsort ötpercenként megszakító reklámok miatt nehezen elviselhető. Hatvan adó között választhat az, akinek van hozzá türelme. Ha nem volna néhány közszolgálati műsor, ritkán kapcsolnám be a készüléket. A nagy kereskedelmi hírműsorok foglalkoznak a világ feltűnést keltő eseményeivel, de Magyarországon szerencsére ritkán történik ilyesmi, a médiakuratórium körüli huzavona mindenesetre nem tartozik ezek közé. Az sem, hogy milyen kombinációk szövődtek a leendő köztársasági elnök személyéről. A nyomtatott sajtóban az első negyedévben megszaporodtak az otthoni ellenzéki vélemé­nyek­nek teret adó. kritikus hangvételű írások. Az eredmények, az ország gazdasági sikerei kívül maradnak a tudósítók érdeklődési körén.

• Hogyan vélekedik az amerikai sajtószabadságról?

- Az amerikaiak szemében a sajtószabadság a demokrácia pillére, ami fölött különös gonddal őrködnek. Vannak szervezetek, amelyek indíttatást éreznek arra, hogy az őrködést más országok sajtóviszonyaira is kiterjesszék. A sajtószabadság nagyszerű vívmány, határait egy demokratikus országban nem az ideológia, hanem az üzleti érdek jelöli ki.

• Mit tart pozitív és mit tart negatív vonásnak az amerikai médiában?

- A televíziónál több érdemleges hallgatnivalóval, minőségi műsorral szolgálnak a köz­szolgálati rádióadások. Az igazi újságírás bölcsői a napilapok, ezek hallatlanul sok ismeretet közölnek. Az amerikai újságírók sokkal intenzívebben viszonyulnak témáikhoz, mint magyar kollégáik, mentesek a protokollszemlélettől. Hozott anyagból nem dolgoznak, mint ahogy majdnem ismeretlen műfaj a nálunk előszeretettel művelt ún. interjú (magnóról leírt kérdés-felelet) is. Nem kell oknyomozó riporternek lenni ahhoz, hogy a tudósítás az esemény szűken vett leírásán kívül mást (háttérrajz, környezettanulmány, az érintettek megszólaltatása) is tar­talmazzon. A tényközléstől egyértelműen elkülönül a vélemény. A kommentárok szakszerűek, szellemesek, személyeskedésektől mentesek - elviek. (Ami az otthoni lapokban e műfaj je­gyében megjelenik, az legtöbbször nem más, mint hangulatkeltést célzó politikai denunciálás.) A legintenzívebb újságírói jelenlét és írói minőség leginkább a portrékban („feature story") nyilvánul meg. Ez nálunk alig ismert műfaj, középpontjában az ember áll. Megköveteli egy téma vagy személy sokoldalú körbejárását, a gyűjtött anyag részletes, formailag igényes fel­dolgozását, igazi intellektuális élvezetet nyújt az olvasónak.

A futószalagszerű termelésnek ugyanakkor veszélye: is vannak. Az amerikai sajtóban je­lentős helyet foglalnak el a szenzációk, a napi érdekes események, a zendülések, a felkelések, a természeti katasztrófák. Pl. azzal az eseménnyel, hogy az ifjú Kennedy gépe lezuhant, minden amerikai lap foglalkozott. Az amerikai sajtó nyelve egyszerű, nem olyan cizellált, csiszolt, megmunkált, mint a magyar lapoké. Az amerikai újságírás inkább iparos munka. A fogalmazási és szerkesztési szabványok elterjedése beszűkíti a kifejezési eszközöket. Új, kedvezőtlen ten­dencia a politikai, erkölcsi sematizmus terjedése. Az újságírók egy része elszakadt a valóságtól, hajlamos a világot az ún. politikailag korrekt gondolkodásminták alapján megközelíteni és be­mutatni.

• Mennyiben segíti a sajtóattasé a magyar nagykövet munkáját?

- Jeszenszky Géza gyakorló tollforgatóként nem szorul segítségre beszédei, előadásai megírásában. A modern nyilvánosság természetét jól ismerő politikusként kiemelt fontosságot tulajdonít a sajtónak. Megkülönböztetett figyelemmel kíséri az amerikai médiát, semmilyen lényeges téma nem kerüli el a figyelmét. A sajtóattasé akkor segíti a leghatékonyabban a nagykövet munkáját, ha jól végzi a saját dolgát.

• Mit tesz azért, hogy Magyar ország pozitív képe erősödjön az USA-ban?

- Lehet bármilyen kezdeményező egy nagykövetség sajtóattaséja, aligha ér el eredmé­nyeket, ha bajok vannak a hátországgal. A mi esetünkben szerencsére nem ez a helyzet. Ma­gyarország történelmének felfelé ívelő szakaszába lépett, diplomatái kellő önbizalommal és határozottsággal kopogtathatnak az ajtókon. Sajátosságaink miatt nem valószínű, hogy egy hamar a Hollandiához hasonló, virágzóan érdektelen országok sorába lépünk, amelyekről soha egy szó sem esik az amerikai sajtóban. Ezért továbbra is tudatos sajtómunkára van szükség ahhoz, hogy jelenlétünk erősödjön a médiában. Dinamikus marketingszemlélettel törekszünk arra, hogy a nagykövetség tevékenységével és a Magyarországgal kapcsolatos információk mi­nél szélesebb körhöz jussanak el, de a cikkeket a Közép-Európába akkreditált tudósítók írják, akikkel a hazai kormányszerveknek kell ápolniuk a kapcsolatot. Érzékelhető az érdeklő­dés irántunk, az amerikai társadalom azonban hagyományosan mérsékelt figyelmet tanúsít a kül­politikai témák iránt.

Tájékoztató munkánk új eszközeként, a magyar külképviseletek közül egyedüliként, két­havi, nyolcoldalas hírlevelet jelentetünk meg; ezt a szerkesztéstől a tördelésig magam készítem, és a törvényhozás, a média, a kormányzat, a társadalmi szervezetek és a külképviseletek tág köreihez juttatjuk el. A visszhangja igen kedvező. A millenniumi év jó lehetőséget kínál arra, hogy Magyarország történelmére, kultúrájára, hagyományaira irányítsuk az amerikai polgárok figyelmét, amit intenzív sajtókampánnyal kívánunk elősegíteni.

Szalontai Éva

(Magyar Sajtó, 2000/5)