Azt mondom: jazz
A fiatal újságíró, Turi Gábor Azt mondom: JAZZ című kötete a zeneértők és rajongók érdeklődésének középpontjába került a megjelenése pillanatában. Szerzői előszavában maga is megjegyzi: „Ez az első könyv Magyarországon, amely kifejezetten a magyar jazzmuzsikával és jazzélettel foglalkozik.'' így a benne szereplő 19 interjú forrásértékű kötetté áll össze.
Először is azért fontos ez a könyv, amit az interjúalanyok névsora önmagában is elárul; az e századunk nyugtalan közérzetének kifejezésében revelációerejű műfaj legmarkánsabb képviselőiből válogatta össze az író. Megismerjük a beszélgetésekből Kertész Kornélt, a dzsessz nagy halottját, aki szinte a legtöbbet tette azért, hogy e muzsika hazánkban igazán meghonosodjék. Szakcsi Lakatos Béla, a zseniális zongorista impulzív egyénisége vibrál az interjú soraiban is. Pege Aladár, Kovács Andor, Tomsits Rudolf (bőgő-, dob-, trombitakirály) mellett a legifjabb nemzedék ígéretes képviselői is jelen vannak (Dés László, Binder Károly, Lakatos Antal). A leghagyományosabb swing reprezentánsaitól kezdve a free-dzsessz művelőiig terjed a kötet skálája.
A másik sarkalatos erénye: az alapfogalmak pontos tisztázása, a legendák sokoldalú megvilágítása, a tévhitek eloszlatása. Gondolok például a swing, a bebop, a dixieland különböző változatainak tisztázására Benkó Sándor megkérdezésekor. A laikus számára is nyilvánvaló ezek után: helytelen azonosítani a dixielandet a kommersz, a konvencionális dzsesszváltozattal.
A dzsessz helyzetéről is sok szempontúan értesülünk. Vannak nagy muzsikusaink, s a „Benkótól", újabban a Saturnustól eltekintve – nincsenek állandó zenekarok. Az anyagi, erkölcsi megbecsülés hiánya, a kommersz, a pop-rock elszívó ereje – sok-sok komponens tárul föl a figyelmes olvasó előtt. Turi Gábor könyve a műfaj és a terjedelem adta lehetőségeken belül teljes képet ad e különös világról. Szakmai szempontból felkészült partnere alanyainak, könyve minden szempontból megfelel a fölfokozott elvárásoknak. (Zeneműkiadó)
Pósa Zoltán
(Magyar Ifjúság, 1983)