AZT MONDOM: JAZZ

Turi Gábor könyve

Nincs elkényeztetve – sajnos – a magyar olvasóközönség a dzsessz-irodalommal. Igaz, maga a műfaj is amolyan szegény rokon, szerény támogatással, viszonylag szűk körű hall­ga­tó­sággal, csekély megszólalási lehetőséggel. Pedig magas szintű komolyzenei- és opera­kul­túránkkal a maga módján egy szinten áll dzsesszéletünk is. Nemzetközi fesztiválokon az egyes hangszerek virtuózai szívesen látott vendégek, tehetségüket, érzéküket a XX. század jellegzetes muzsikája iránt jó néhány első díj minősíti, Pege Aladártól Szabados Györgyig.

A jó emlékű Pernye András és a rendkívül tevékeny Gonda János alapvető fontosságú könyvei mellé most már Turi Gábor Azt mondom: jazz című interjúkötetét is méltán oda­sorolhatjuk. A műfaj tizenkilenc jeles személyiségével folytatott beszélgetését adja közre a szerző, azzal a szándékkal, hogy valamelyest megpróbálja tisztázni a dzsessz meglehetősen ellentmondásos helyzetét, nehezen definiálható lényegét. Mert önálló nyelvezete van ennek a zenélési formának, alkotó képzelettel, brilliáns technikával megáldott, klasszikus tudású művészek sajátos kifejezési módja. Lételeme a szigorú belső kötöttségeken alapuló rögtönzés, ritmusvilága lenyűgöző, ám nem idegen tőle a melódia sem. Elmélyült átélés, már-már misz­tikus kisugárzás hozza létre játékos és hallgatósága között azt a katarzist, amely a dzsessz, e gyönyörű, nemes szenvedély értékrendjében is fellelhető.

Turi Gábornak sikerült megragadnia a lényeget, keveset kérdez, inkább beszéltet. Nem volt nehéz dolga, hiszen a megszólaltatott riportalanyok valamennyien elkötelezték magukat a dzsessz mellett, az életüket tették fel rá. Áttekintést kapunk a dixielandtől a swingkorszakon át a free és a dzsesszrock mai, vagy inkább holnapi, széles freskójáról, élvezetes stílusban. Ebbe a zenébe nem lehet csak úgy felületesen belekóstolni: el kell merülni benne. (Zeneműkiadó)

Selmeczy Attila

(Új Tükör, 1983/41)