Branford Marsalis: Roamer Bearden Revealed

Az afro-amerikaiak mindennapjait kollázsain megörökítő, ihletet és témát gyakran a jazz zenéből merítő, annak improvizációs technikáját saját munkamódszeréül is alkalmazó, 1911-1988 között élt nagy amerikai festőművész, Roamer Bearden előtt tiszteleg Branford Marsalis legújabb CD-je. A koncept-lemezt egyrészt a Bearden által is kedvelt számokból (Ellington: I’m Slappin’ 7th Avenue, Morton: Jungle Blues, Johnson: Carolina Shout), másrészt a kísérőfüzetben is megjelenített képek által ihletett, saját maga és muzsikustársai által szerzett darabokból állított össze a kitűnő szaxofonos. A színes paletta uralkodó zsánere a blues, amely különféle változatokban és összetételben szólal meg, archaikus jelleget kölcsönözve az anyagnak. A legízesebb példa a Jungle Blues, amelyet koncertfelvételről a teljes Marsalis-család szólaltat meg jó New Orleans-i zamattal, remek szólókkal, hangszerpárbajokkal. A post-bop karakterű modern kompozíciók hangvétele e világ továbbfejlesztéseként értelmez­hető, tág teret kínálva a hangszerszólóknak, Branford szoprán- és tenorszaxofon­jának, Wynton trombitájának és Joey Calderazzo zongorájának, Eric Revis bőgőjének, Jeff „Tain” Watts dobjának, Meghökkentő, de az össz-amerikai zenei nyelvezetbe szervesen illeszkedő csemege Doug Wamble slide technikával is élő, country és blues elemeket ötvöző gitár­darabja. Képzőművészet és zene ihletett találkozásának dokumentuma ez a lemez, amely nemcsak Beardennek állít figyelemfelkeltő emléket, de azt is megmutatja, hogy az egykor fiatal oroszlánként indult jazznemzedék számára a hagyományok ápolása, a közösséghez tartozás érzése nem szólam, hanem az alkotói irány termékenyítő eredője.

****

(Gramofon, 2003/4)