Kellő rálátással
Száznál több cikket, portrét, interjút, kritikát és tanulmányt ölel fel ez a kötet – Turi Gábornak az elmúlt két évtizedben megjelent dzsessztémájú írásait. Ahogy mondani szokás, tematikailag változatos, műfajilag sokszínű ez a könyv, végre valaki olyan írta, aki nemcsak a műfajt ismeri kellő mélységben, de élményeit az olvasó számára is élvezetesen tudja megfogalmazni.
Ritkán jelenik meg dzsesszkönyv Magyarországon, a százéves műfajnak megfelelő kritikai közege sem alakult ki igazán, ahogy a szerző is rámutatott az előszóban: a zenetörténészek nem tüntették ki érdeklődésükkel, az értő muzsikusoknak nem kenyerük a fogalmazás, az alkalmi tollforgatók pedig általában híján vannak a szakmai jártasságnak. Nos, Turi valamennyi kritériumnak megfelel, ráadásul horizontja nem szűkül le a legismertebb tradicionális és main stream vonalra, hanem a dzsessz-rockra, a free dzsesszre, a gospelre és egyéb oldalágakra is kellő rálátása van.
„A dzsesszmuzsikusok úgy vélik, a zenekritikus nem más, mint frusztrált zenész. Magam sem muzsikus, sem zenetörténész nem vagyok, ezért elsősorban közvetítésre vállalkozom" - állítja a ma 48 éves újságíró, szerkesztő, diplomata, aki egyébként több éven át vezette a debreceni dzsesszklubot, jelenleg pedig a washingtoni magyar nagykövetség sajtóattaséja. Turi első próbálkozásainak a Hajdú-Bihari Napló adott teret, majd a Magyar Nemzet, később az Új Magyarország, illetve a Napi Magyarország dzsesszkritikusa lett.
A kötet a műfaj hiteles lenyomata. Értelemszerűen szubjektív, de egyben rendkívül informatív helyzetjelentések sora, jó érzékkel megrajzolt sztárportrék, jól elkapott interjúk, helyenként vitatható, de hozzáértéssel megírt kritikák, melyek legnagyobb erénye, hogy bennük nem annyira a máshonnan már jól ismert amerikai trendekről olvashatunk újfent, sokkal inkább az európai, nagyobb hangsúllyal a közép-európai, még nagyobb hangsúllyal a magyarországi történések állnak a középpontjában. (Osiris)
J.B.Sz.
(Népszabadság, 1999)