Kellő rálátással

Száznál több cikket, portrét, interjút, kri­tikát és tanulmányt ölel fel ez a kötet – Turi Gábornak az elmúlt két évtizedben megjelent dzsessztémájú írásait. Ahogy mondani szokás, temati­ka­i­lag változatos, műfajilag sokszínű ez a könyv, végre va­laki olyan írta, aki nemcsak a műfajt is­meri kellő mélységben, de élményeit az olvasó számára is élvezetesen tudja meg­fogalmazni.

Ritkán jelenik meg dzsesszkönyv Ma­gyarországon, a százéves műfajnak meg­felelő kriti­kai közege sem alakult ki iga­zán, ahogy a szerző is rámutatott az elő­szóban: a zenetörténészek nem tüntették ki érdeklődésükkel, az értő muzsikusok­nak nem kenyerük a fogalmazás, az al­kalmi tollforgatók pedig általában híján vannak a szakmai jártasságnak. Nos, Turi valamennyi kritériumnak megfelel, rá­adásul horizontja nem szűkül le a legis­mertebb tradicionális és main stream vo­nalra, hanem a dzsessz-rockra, a free dzsesszre, a gospelre és egyéb oldalágak­ra is kellő rálátása van.

„A dzsesszmuzsikusok úgy vélik, a zenekritikus nem más, mint frusztrált zenész. Magam sem muzsikus, sem ze­netörténész nem vagyok, ezért elsősor­ban közvetítésre vállalkozom" - állítja a ma 48 éves újságíró, szerkesztő, diplo­mata, aki egyébként több éven át vezette a debreceni dzsesszklubot, jelenleg pe­dig a washingtoni magyar nagykövetség sajtóattaséja. Turi első próbálkozásainak a Hajdú-Bihari Napló adott teret, majd a Magyar Nemzet, később az Új Magyar­ország, illetve a Napi Magyarország dzsesszkritikusa lett.

A kötet a műfaj hiteles lenyomata. Ér­telemszerűen szubjektív, de egyben rendkívül infor­matív helyzetjelentések sora, jó érzékkel megrajzolt sztárport­rék, jól elkapott interjúk, helyen­ként vi­tatható, de hozzáértéssel megírt kritikák, melyek legnagyobb erénye, hogy ben­nük nem annyira a máshonnan már jól ismert amerikai trendekről olvashatunk újfent, sokkal inkább az európai, na­gyobb hangsúllyal a közép-európai, még nagyobb hangsúllyal a magyarországi történések állnak a középpontjában. (Osiris)

J.B.Sz.

(Népszabadság, 1999)