Charlie Haden: Ramblin Boy

Egy amerikai életút zenében elmesélve. Így jellemzi a lemezt a családi képekkel és a felvétel­kor készült fotókkal színesített kísérőfüzetben Charlie Haden. A fogalmazás megtévesztő: éppen a jazz hiányzik a korongról. Country és blue grass zenét hallunk, angolszász népdalok feldolgozásait, régi és újabb szerzeményeket a stílus mérvadó képviselőinek,  valamint a Haden-familia tagjainak és barátainak előadásában. Nem trombita, nem szaxofon, nem dob, hanem gitár, mandolin, dobro és hegedű szólaltatja meg a dalokat, a hallgató pedig csodál­kozik: mit történt a modern jazz kiemelkedő bőgősével? Semmi aggasztó: vélhetően annyi, hogy az idő múlásával felébredt benne a nosztalgia a gyermekkorát meghatározó zenei környezet iránt. A muzsikus családnak egykor rádióműsora volt a Missouri állambeli kisvá­rosban, amelyben – mint a bejátszott részlet tanusítja – a kis Charlie már kétéves korában énekelt. A gyökerek évtizedek múltán is megmaradtak benne, és egy családi éneklésből megszületett a közös lemez készítésének ötlete. Haden énekesként jeleskedő feleségén, fián és három lányán kívül a country zene olyan emblamatikus előadói közremű­ködtek a Nashville-ben, New Yorkban és Los Angelesben készült felvételeken, mint Vince Gill, Dan Tyminski, Jerry Douglas, Russ Barenberg, Stuart Duncan, továbbá Elvis Costello és nem utolsó sorban a jó barát, aki némi jazzes hangzást visz néhány számba, Pat Metheny. Utóbbi az előzmény is: Beyond the Missouri Sky című 1996-os lemezük a Ramblin’ Boy előjátékának tekinthető. Aki jazzre számított, kerülje el az újabb opust; aki viszont az amerikai zenei paletta eme színére kíváncsi, örömét lelheti remek előadói teljesítményeket felvonultató, kellemes anyagban.

****

(Gramofon, 2009/1)