USA 2. Láthatóbbá tenni a magyar jazzt
Newark húsz kilométerre, dél-nyugatra fekszik New Yorktól, a 33. utca földalattival háromnegyed óra. Így már érthető, miért olyan kiemelt jelentőségű New Jersey állam jazzélete: sok muzsikus a környező településeken lakik, hogy mást ne mondjak, Rudy Van Gelder (Blue Note) híres stúdiója sem Manhattan-ben, hanem Hackensack-ben volt. A Hudson folyón innen olcsóbb az élet, és nem mindenki híve a zsúfoltságnak, a lüktető életnek, a turisták hadának. A kapcsolat intenzív, nagy a közlekedés a „Nagy Alma” és a szomszédos városok között.
Túl vagyok az első hónapom a Rutgers Egyetem jazzintézetében. Ma sem tudok eléggé betelni az archívum hatalmas lemezgyűjteményével, az elképesztő mennyiségű könyvvel, folyóirattal, zenei hagyatékkal. A napokban egy helyi tv-állomás rövid bemutató filmet készített az intézetről, s ebből az alkalomból előhozták Lester Young szaxofonját, amit én is kézbe vehettem. Ez itt maga a tömény jazztörténet, egy ország kultúrájának szerves része. Habár, mint abban a kollégák egyet értenek, vége az aranykornak, a mindennapi kultúrában ez a zene itt is visszaszorulóban van. (Pl. a Best Buy nevű nagy elektronikai céghálózat CD-polcairól eltűnt a jazz.)
A dossziékat tanulmányozva kinyitottam a Hungary elnevezésű vékony mappát. Néhány újságcikk az ötvenes évekből, a jazz akkori helyzetéről, majd a kultúrpolitika oldódásáról, aztán semmi. Illetve, két dokumentum, mindkettő Szabó Gáborral kapcsolatos. Az egyik feljegyzés a Newport Ifjúsági Bigband számára rögzíti a vele kapcsolatos tudnivalókat, a másik a Down Beat fejléces papírján saját életrajzát tartalmazza, dátum és aláírás nélkül, vélhetően az ’50-es évek végéről.
Az elmúlt napok legfontosabb eseménye számomra szeptember 25-én zajlott le, amikor az intézetben megtartottam a szemeszter évadnyitó előadását „A jazz Kelet-Európában a kommunizmus alatt és után” címmel. Nem mondom, nyomasztó volt a felelősség: jazzről szólni a műfaj hazájában! Bár volt otthonról hozott anyagom, napokig tartott a felkészülés: történelmi és kulturális összefüggésekbe ágyazva, fényképekkel gazdagon illusztrált power point-os anyaggal igyekeztem áttekinteni a II. világháború óta eltelt időszak jazztörténetét, természetesen magyar szemszögből, a hangsúlyt a jellegzetesen magyaros vonulatra helyezve. Ma már bevett gyakorlat, hogy az internet-kapcsolat révén az előadó a youtube-ról is bejátszik koncertrészleteket.
Az érdeklődés? Mondják, amióta a mesterszakos jazztörténet-hallgatóknak nem kötelező a részvétel, visszaesett a résztvevők száma a havi kerekasztalokon. Most tucatnyian ültünk a teremben, de mint utólag kiderült, ez még jó aránynak is tekinthető. (És ez Amerika legnagyobb jazzarchívuma!) Megjelent az egyetemi könyvtár igazgatója (amin többen elcsodálkoztak), az intézet több munkatársa, néhány diák, illetve a New York-i St. Stephen’s templom jazzprogramjainak szervezője (mert, hogy ott is szól a jazz). És még valaki, aki a végén odajött hozzám. Nem ismertem fel, pedig pár éve Debrecenben adott nagy sikerű hangversenyt. Két nappal később tudtam csak meg, hogy Rhoda Scott orgonista volt, aki mesterszakos hallgató itt, a Rutgers Egyetem jazztörténet- és elmélet tanszékén. Aki december 23-án Budapesten, a Modern Art Orchestra vendégeként lép majd fel. Amikor ismét találkoztunk, kérdeztem tőle, hogy miért ült be érett művészként az iskolapadba. Azt válaszolta: keveset tud a jazz korábbi évtizedeiről. (Az előadással kapcsolatban ezt írta e-mailben:
„ I would be very interested in having a copy of your presentation, which I enjoyed very much and found extremely interesting. Although having often been present in Hungary during the context you were speaking about, I was almost completely ignorant as to the historical and political background.
Thank you very much,
Rhoda Scott”
Az előadás kedvező fogadtatásra talált, többen gratuláltak a végén. És a „háziakkal” még ott maradtunk csaknem egy órán át beszélgetni. Amerikában vajmi keveset tudnak a földnek erről a tájáról, így teljesen új, méghozzá zenei szempontból jelentős területre nyitottam ablakot. Az amerikai jazztudatnak nem része Kelet-Európa, e tekintetben revelációként hatottak a hallottak. Igen, a zenét illetően van mire büszkének lennünk. Azt hiszem, más szemmel néznek ezek után Magyarországra. Az előadást követően felkértek, hogy írjam meg a szöveget tanulmány formájában magas szakmai színvonalú internetes folyóiratukba. Az intézet honlapja:
http://newarkwww.rutgers.edu/IJS/index1.html.
És itt olvasható az előadás beharangozója:
Did Jazz Help Keep Spirit of Free Thought Alive During the Communist Rule In Eastern Europe?
By Carla Capizzi // IJS, jazz, Dana Library, Institute of Jazz Studies, Gabor Turi
September 19, 2013
Hungarian Jazz Critic Gabor Turi Will Discuss Jazz in Europe Since WW II
The Rutgers Institute of Jazz Studies launches its 2013-2014 series of free public “Jazz Roundtables” this month with a look at jazz during and after the Communist reign in Eastern Europe
WHO: The speaker, Gabor Turi, is a Hungarian jazz critic who has been writing extensively on jazz since the 1970s for national and international papers. He is a visiting Fulbright Scholar at the Institute of Jazz Studies for three months.
WHAT: “Jazz in East Europe During and After Communism,” a talk that covers the 40-plus years after WW II in all East European countries under Communist rule. Almost unanimously these were hard times for jazz, which the Communists initially labeled as “music of the declining capitalistic system.”
WHEN: Wednesday, Sept. 25, 7-9 p.m. Refreshments served.
WHERE: the Dana Room, John Cotton Dana Library, 4th floor, 185 University Ave., Rutgers-Newark Campus
BACKGROUND: Despite Communist opposition to jazz, the "sound of freedom" found its way to the ears and hearts of thousands of jazz aficionados in the region and led to underground movements. The free spirits of jazz, on an intellectual level, helped contribute to opposition of the oppressing regimes, which ended in the dismantling of the infamous "iron curtain." The political changes and the freedom, introduced in 1990, opened the way to renewed creativity in the jazz community, manifested by the progress in jazz education, recording, concert and club activities. The development of jazz in East Europe is well represented by the growing number of talented and highly trained musicians who strive to make names for themselves and for jazz as a unique art form now exposed, after decades of political control, to commercial interests.
MEDIA CONTACT: Vincent Pelote, interim director, Institute of Jazz Studies; 973-353-5595; pelote@rulmail.rutgers.edu
A felkérésnek azért is szívesen tettem eleget, mert felkészülés közben próbáltam a világhálón angol nyelvű anyagokat keresni a magyar jazzről, és alig találtam valamit. Pedig sokkal színesebb, gazdagabb a magyar jazz története annál, mint ami a külföldi érdeklődő számára ebből hozzáférhető a neten. Amerikából nézve ez különösen fájdalmasnak, vétkes mulasztásnak tűnik. Ha azt akarjuk, hogy a nemzetközi jazzéletben jobban számon tartsanak bennünket, sokkal nagyobb energiákat kellene fordítani az információ-szolgáltatásra. A műfaj képviseletét ellátó Magyar Jazz Szövetség meghatározó szerepet vállalhatna angol nyelvű információs anyagok készítésében, közzé tételében. Az itteni kollégák a Külügyminisztériumot is szóba hozták, nyilván abból kiindulva, hogy az amerikai Department of State évtizedeken keresztül támogatta vezető muzsikusok (Armstrong, Ellington, Gillespie, Brubeck, Goodman) külföldi koncertútjait a jazz nagyköveteiként. Persze, ez az ő zenéjük, nálunk pedig, mióta világ a világ, téma a jazz otthoni elismertetése volt – de a nagyobb külföldi publicitás ebben is segíthetne.
New York közelségével kezdtem, azzal is fejezem be. A hétvégeken igyekszem bejutni Manhattan-be. A kínálat letaglózó, csupán pénztárca kérdése. Több ingyenes jazzújság – Hot House, The New York City Jazz Record, Jazz Inside – segít az eligazodásban. A bejutás a vezető klubokba (Blue Note, Birdland, Village Vanguard, Iridium, Jazz Standard) 20-70 dollár, s még erre jön a fogyasztás. Szerencsére sok kisebb, kevésbé üzleti alapú hely is működik, ahol esetenként kevésbé jegyzett, de tehetséges muzsikusok izgalmas produkcióinak lehet részese az ember. Eddig öt koncertet láttam: Thana Alexa (horvát származású) fiatal énekesnőt (55 Bar), Warren Wolf vibrafonost (Jazz Standard), Alexis Cuadrado bőgőst (Jazz Gallery), a hatvanadik születésnapját ünneplő John Zorn-t (Metropolitan Museum of Art) és legutóbb Laszlo Gardonyi (egykor magyar, jó ideje bostoni) zongoristát.
Etnikai szempontból igazán színes kép.
(jazzma.hu, 2013)
