USA 4. Új csillag az amerikai jazz égboltján

Huszonhárom más tudományos és művészeti területről kiválasztott tehetséggel együtt a jazz műfajában Vijay Iyer zongorista-zeneszerző részesült a McArthur Alapítvány ’Genius Grant’ elnevezésű, 625 000 dolláros ösztöndíjában. Az indiai felmenőktől Amerikában született 41 éves muzsikus professzori kinevezést nyert a Harvard Egyetem zenei tanszékére is.

Ma Vijay Iyer nevétől visszhangzik a jazz világa. A Down Beat jazzmagazin kritikusai Historicity című albumát 2010-ben az év lemezének, őt 2012-ben az év muzsikusának választották. Fellépései ritkák, éppen ezért élményszámba mennek. A díj bejelentését követően a New Jersey államban működő Montclair Egyetem színháztermében 18 muzsikus közreműködésével mutatta be új, csaknem kétórás szerzeményét.

A 2005-benátadott kulturális központ nem csupán befogadó hely: önálló produkciók megrendelésével támogatja új, elsősorban mozgásművészeti és zenei produkciók létrejöttét. Vijay Iyer Open City (Nyílt város) című nagyszabású kompozíciója is az intézmény felkérésére született. A mű ihletője Teju Cole nigériai születésű amerikai író azonos című, díjnyertes regénye, amely egy pszichiáter szemével láttatja a vegyes lakosságú és kultúrájú New York mindennapjait. Szemelvények felolvasásával az író személyesen is részt vett a kompozíció megszólaltatásában, olyan neves muzsikusok társaságában, mint Steve Coleman és Mark Shim (szaxofon), Ambrose Akinmusire és Graham Haynes (trombita), Mat Maneri (brácsa), Marcus Gilmore (dob), Rajna Swaminathan (mrudangam).

A zene új útjait kereső Iyer sajátos fogalmakkal segíti értelmezni művét. A jazz helyett a ’kreatív zene’ meghatározást használja, idegenkedik a jazz bizonyos, hierarchikus szerveződésű, lineáris vonalvezetésű, olykor bombasztikus előadási gyakorlatát megtestesítő big band elnevezéstől is, helyette a ’kreatív együttes’ kifejezést részesíti előnyben. Az ismert képzeteket előhívó nagyzenekari hangzás helyébe az átláthatóságot, a közös felelősséget, a kompozíció ciklikusan építkező elemeit, az egyéni és a kollektív kreativitást és új kifejező eszközök keresését állítja. A komponált részekbe iktatott improvizációkat sem free, azaz szabad, hanem nyitott rögtönzésekként tételezi, zenéjét nem a hagyományok folytatásának, hanem az egyidejű történelmi áramlatok metszéspontjában születő aktusnak tartja.

Az előadást átható kompozíciós gondolkodás tág teret ad az előadói apparátusnak, akik között a kísérletező jazz kiemelkedő muzsikusai találhatók. Az Open City komponálásával Iyer a szerzői szándék és a mű megvalósulásának irányt szabó, a pillanat által vezérelt egyéni megnyilatkozások viszonyának kérdését feszegeti. Az foglalkoztatja: lehet-e rendkívüli rögtönző képességű muzsikusoknak úgy részt venniük a zenei folyamatban, hogy improvizált szólamaikból a szerző által elgondolt, közösen létrehozott alkotás szülessen meg?

A kérdésre ezen az estén felemelő válasz született. A közreműködők vegyes etnikai összetétele, a klasszikus zenében, a jazzben és az indiai zenében használatos hangszerek egyidejű jelenléte, a beemelt zenei utalások (köztük a fiatal nemzedékre nyitó heavy metal és rap) és a lenyűgöző szólók szintézise totális zenében összegződött. Amely mély, mint a folyó medre, sodró, mint a víz lendülete, és magasba szökő, mint az örvényből kiszabaduló test repülése. Igazolva, hogy Vijay Iyer, akinek lemezeit nem amerikai, hanem német kiadó jelenteti meg, méltó a McArthur Alapítvány ’zseni’ ösztöndíjára.

(Magyar Nemzet, 2013)