Charlie Haden: The Best of Quartet West

Mint tudjuk, az asszonyok néha komoly szerepet játszottak a történelemben. A Quartet West sem jött volna létre Charlie Haden feleségének, Ruth Cameronnak az ösztökélése nélkül. Volt persze személyes indíttatás is: a free jazz úttörő bőgősét serdülőkora, az 1940-es évek Los Angelese és a film noir iránti nosztalgia vezette a disszonancia (Ornette Coleman, Liberation Music Orchestra) viharos tengeréről a konszonancia nyugalmas vizeire. Van az úgy, hogy az emberben kialszik a sturm und drang lobogó lángja, és lelkét a béke, a harmónia, a szépség utáni vágyakozás tölti meg. Haden esetében ez az erős érzelmi igény 1985-ben a Quartet West együttes megalakításában öltött testet. A kvartett bemutatkozó – mindmáig talán legjobb – lemezét a kritika és a közönség egyaránt kedvezően fogadta, ami alapot adott ahhoz, hogy az állandósult csapat – Ernie Watts (tenorszaxofon), Alan Broadbent (zongora), Billy Higgins majd Larance Marable (dob) – további fél tucat albummal jelentkezzen a 80/90-es években. A Best of Quartet West hat lemez anyagából 12 kompozíciót kínál a hallgatónak, s mivel Haden maga választotta ki őket, egyfajta hitvallásként, esztétikai kinyilatkoztatásként is értelmez­hetők. A kivételes műgonddal létrehozott zene a nyugati parti város egykori glóriájának igézetében fogant. Nem nyit ismeretlen terrénumok felé, hanem a main stream keretei között maradva az artisztikusságra, a kifejezés érzelmi tartalmaira helyezi a hangsúlyt. A lassú, balladai hangvételű számokhoz olykor vonószenekari kíséret társul, ami vélhetően nem éri el a nyersebb, természetesebb jazzt előnyben részesítők ingerküszöbét, de kellemes perceket szerezhet az édes-bús retró hangulatok kedvelőinek.

***

(Gramofon, 2008/1)