USA 9. New York: új szelek a jazz vitorlájában
A New York Times kritikusa tíz évvel ezelőtt úgy vélte, a jazz megújulása a skandináv országokból, elsősorban Norvégiából várható. A jóslat nem teljesedett be, a norvég jazz nem törte át a falakat, ellenben rendkívüli mértékű aktivitás bontakozott ki Manhattanben és az egyre inkább fontos jazzközponttá váló Brooklynban.
New Yorkban se szeri, se száma a nálunk (még) ismeretlen fiatal muzsikusoknak, akik igyekeznek helyet követelni maguknak a nap alatt. Nem könnyű a helyzetük, mert a közönség elsősorban az ismert nevekre vált jegyet, de akadnak klubok, amelyek vállalják a kockázatot, és a fiatal (vagy kevésbé jegyzett) tehetségek bemutatásával igyekeznek jelen lenni a város jazzéletében.
A brooklyni Shapeshifter Lab jó két éve Matthew Garrison (Jimmy Garrison bőgős fia) és menedzsertársa, Fortune Sung kezdeményezésére jött létre egy irodahelyiségből. A környék nem éppen biztató, a jobb hírű Park Slope és a már felkapott Williamsburg negyed között vár a fellendülésre. A kis utcában található klub elsősorban a kísérletező, újat kereső muzsikusoknak ad helyet. Joel Harrison gitáros és zeneszerző big bandje kevés nézőt vonzott, alig voltunk többen, mint az együttes tagjai. Pedig kitűnő, hangzásában újszerű kompozíciókat adott elő a jórészt ismeretlen muzsikusokból álló társulat, amelynek tagjai a bevételt kapták tiszteletdíjként. Ha nem volnának pályázatok, amelyek, mint Harrison esetében, lehetővé teszik a különféle projektek megvalósulását, CD-k felvételét és bemutatását, aligha formálnák ilyen törekvések az amerikai jazz arculatát.
Ha csak a koncertek bevételéből élne, nem jutna többre Németh Ferenc, a bostoni Berklee főiskolán végzett magyar dobos sem. A fellépésének helyet adó manhattani Jazz Gallery nonprofit szervezetként az igényes jazz pártolásával komoly tekintélyt vívott ki magának az utóbbi években. Honfitársunk fellépésére nem telt meg a 60-70 nézőt befogadó terem, ez azonban – mint általában – korántsem zavarta az előadókat. Egykori iskolatársak – a spanyol Javier Vercher szaxofonos és vendégként a benini Lionel Lueke gitáros – alkották a csapatot, akikhez ezen az estén Kevin Haynes zongorista csatlakozott. Hatásos szerzemények, szenvedélyes, modern felfogású előadásmód és remek szólók jellemezték a produkciót, megérdemelt tapsot váltva ki a jelenlévőkből. Németh láthatóan betagozódott a New York-i jazzéletbe, sok muzsikussal van alkalma játszani. Remélhetően magasra ívelő pályája újabb névvel gyarapíthatja a Magyarországról származó jazzmuzsikusok sorát.
A Le Poisson Rouge ritkán ad helyet jazzkoncertnek, jóllehet egykor itt működött a híres Village Vanguard jazzklub. Valami megelőzhette Gregory Porter énekes fellépését, mert száz méteres sor kígyózott a földalatti helyiség bejáratánál. A Blue Note lemezkiadó új sztárjának műsorát Ben Allison bőgős együttese vezette fel a jószerint teljesen elsötétített teremben, ahol állva hallgathatják a műsort a jelen lévők. A védjegyként állát is takaró, simléderes sapkát viselő Porter igazolta hírnevét: a blues, a rhythm and blues és a jazz határmezsgyéjén mozgó repertoárja, erős, árnyalatgazdag baritonhangja, közvetlen előadói magatartása és humora magasba röpített az amúgy is felfokozott várakozás lázában égő közönség hangulatát. Három fúvóssal felálló, kiváló szólistákból álló együttese ugyancsak kivette részét a sikerből. Előadók és a közönség önfeledt ünneplésbe torkolló, a fekete templomi szertartásokat idéző együttléte szabályozottabb körülmények között aligha jöhetett volna létre.
A zenét étel- és italszolgáltatásból finanszírozó nagy klubok közül a Jazz Standard műsorválasztása mutatkozik a legmerészebbnek. Itt lépett fel két este a legjobbnak tartott altszaxofonos, Rudresh Mahanthappa és Gamak nevű kvartettje. Az érdeklődők létszámból következtethetően a nem amerikai nevek még kevésbé vonzóak a szélesebb közönség számára. Az indiai és más távol-keleti zenék skáláira épülő, az improvizációk előtt tág teret nyitó szerzemények valóban nem illeszkedtek a jazzről kialakult amerikai képzetekbe. A koncert alapjául szolgáló CD eladói apparátusa is megváltozott: a tablát dobfelszerelés, az akusztikus gitárt elektromos váltotta fel, ami keményebbé, disszonánsabbá tette a hangzást. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a mai amerikai jazz két meghatározó személyisége indiai származású: Rudresh Mahanthappa és Vijay Iyer zongorista.
(Magyar Nemzet, 2013)