Szabadság, ritmus, improvizáció

Négy éve halt meg Szabados György Kossuth-díjas zeneszerző, zongora­művész. Szelleme és öröksége tanítványaiban él tovább. Adyton címmel szerveztek tábort Nagymarosra.  

A gondolkodóként és muzsikusként is kiemelkedő életművet létrehozó művész kategóriák fölött álló zenéjének gondozásában az első lépést Grencsó István és együttese tette meg: 2014-ben Komáromban a Mediawave fesztivál keretében megszólaltatták Szabados három darabját, amit budapesti előadások, majd 2015 nyarán a Hunnia Records kiadásában a Derengés című dupla CD megjelenése követett. A két koncert és a hanglemez alapvető művészet­elmé­leti kérdésre adott választ: milyen módon maradhat fenn, létezhet tovább, kelhet új életre a kottákban csak vázlatosan rögzített, a rögtönzésnek kitüntetett szerepet szánó, tehát adott időhöz és az előadók, elsősorban a szerző személyéhez kötődő zene. 

Tisztelettel, alázattal, de alkotó módon közelített Szabados emblematikus darabjaihoz (Esküvő, Fohász, Adyton, Ajánlás asszonyainknak, Halott-táncoltatás, Regölés) a vendégmuzsikusokkal kibővített Grencsó Open Collective. A zongoraszéket a Mestert nem ismerő, de zenéjébe alámerülő, a szabad kifejezés iránt elkötelezett Pozsár Máté foglalta el, aki, csakúgy, mint a fúvós hangszereken játszó Grencsó István, a bőgős Benkő Róbert, az ütőhangszeres Miklós Szilveszter, továbbá Mezei Szilárd brácsás, Meggyes Ádám trombitás, Fazekas Ádám trombitás és Kováts Gergő baritonszaxofonos nemcsak legjobb hangszeres tudásával, hanem teljes lelki azonosulással és fiatalos lendülettel vette ki részét a kompozíciók megszólaltatásából.

A szabadosi örökség ápolásának jellegzetes formáját választotta a Grencsó-csapat a művész lakóhelyén, Nagymaroson Adyton címmel első ízben rendezett tábor, vagy illőbb szóhasználattal, együttlét meghirdetésével. Céljuk nem a zenei ismeretek bővítése, hanem a közös gondolkodás volt Szabados szellemiségének jegyében. A felhívásra Erdélyből és a Felvidékről is érkeztek érdeklődők, többségükben ütőhangszeresek és zongoristák. A foglalkozásokon szó esett a filozófia, a természettudomány és a művészetek fontos kérdéseiről, jelen volt a költészet, a film és a fotográfia is, de középpontban természetesen a szabad önkifejezésnek utat engedő zenélés állt. A napokat a témavezetők fellépései, a hetet a táborlakók közös fellépése, Szabados szerzeményeinek előadása zárta a Sigil galéria árnyas udvarán.

Mindez része annak a barátok, tisztelők, egykori muzsikustársak révén formálódó kezdeményezésnek, amely Szabados hagyatékának feldolgozására irányul. Nagy mennyiségű kézirat, kotta, hangfelvétel, interjú vár digitalizálásra, rendszerezésre és arra, hogy intézményes otthonra találjon. A megkezdett munka kiemelt támogatására volna szükség ahhoz, hogy Szabados György életműve a magyar kulturális örökség részévé váljon.

(Magyar Nemzet, 2015)