Előszó a Hanglemezfigyelő sorozathoz
A Hanglemezfigyelő menüpont alatt olvasható írások elé magyarázat kívánkozik. 1977. novemberében levél érkezett nevemre a Hajdú-bihari Napló szerkesztőségébe. Feladója dr. Erdős Péter, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat sajtófőnöke volt, aki az alábbiakat írta (betűhűen közlöm):
HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ Budapest, 1977.nov.28.
Turi Gábor Szerkesztő elvtársnak.
Debrecen
Kedves Barátunk!
Örömmel olvastuk 1977. november 5-én megjelent poplemez kritikáját.
Mi ugyan lágyabb hangszerelésben, de lényegében ugyanazt gondoljuk a szóbanforgó lemezekről, mint Ön. A lágyabb hangszerelést két körülmény indokolná: egyrészt saját gyermekeinkről van szó, tehát némileg elfogultak vagyunk, / ez azonban önre nem lehet kötelező/, másrészt…
Ez a másrészt kissé bonyolultabb. Mi nehezen tudunk megszabadulni néhány viszonyitástól. Elsősorban attól, hogy a szóbanforgó együttesek és pop-énekesek mennyivel többet produkálnak, mint amennyit munkakörülményeik és az őket körülvevő szervezetek ismeretében várni lehetne tőlük. A másik viszonyitás, amit mi sokat emlegetünk, kb. igy hangzik: az LGT még mindig közelebb van színvonalban valamelyik világsikerü listavezető, mondjuk angol nagylemezhez, mint mi mondjuk az EMI-hez. / A munka szinvonalára gondolok/.
Ez a viszonyitás-játék azonban mitsem változtat, hogy az Ön elemzése hozzáértő, szinvonalas és kifejezi azokat az elvi szempontokat, amelyekkel mi előmozdítani kivánjuk a müfaj fejlődését. Ezért őszintén örültünk a cikknek, és köszönjük.
Nagyon szivesen felvennénk Önnel a személyes kapcsolatot, nagyon szivesen biztosítjuk az Ön számára, még megjelenés előtt, poplemezeinket, és hasznositanánk véleményét, azt is és akkor is, amikor helyhiány,vagy más okból az nem kerül nyilvánosságra. A műfaj fejlődésének éppen egyik legfontosabb feltétele, hogy ilyen irásokkal reagáljon a sajtó a popzene müvészeinek tevékenységére.
Szivélyes üdvözlettel
dr.Erdős Péter
Sajtóoszt. vez.
A hivatkozott írásban Valami van, de... címmel az LGT, a Generál együttes, a Neoton Família és Demjén Ferenc nagylemezeit értékeltem. Figyelmem akkoriban már erősen a jazz felé fordult, de időnként még a popzenéről is publikáltam. Mondanom sem kell, meglepett az egyetlen - állami - hanglemezgyár nagyhatalmú munkatársának levele, de éltem a felajánlott lehetőséggel. Olyannyira, hogy Hanglemezfigyelő felcímmel indított, több mint tíz éven át futó sorozatomat - a magyar sajtóban valószínűleg egyedülálló módon - más műfajokra is kiterjesztettem, és az MHV teljes kínálatából szemezgettem. Természetesen nincs arról szó, hogy mindenhez értettem volna, írásaim inkább - kritikai elemeket sem nélkülöző - közvetítő szerepet töltöttek be, mégis örömmel vállaltam a kihívást. A kiadványok megismerése, ismertetése, értékelése komoly erőpróba elé állított, de szellemi gyarapodással is járt. Ha jól számolom, 46 írás jelent meg a rovatban legalább 200 lemezről. A sorozatnak a magyarországi átalakulás vetett véget 1990-ben, amely a magyar hanglemezkiadást is új pályára állította.