Corea-Gomez-Motian: Further Explorations

Napjaink legsokoldalúbb és legtermékenyebb muzsikusainak egyike visszatért az alapokhoz: triólemezen tiszteleg a modern jazz egyik legnagyobb hatású előadója, az 1980-ban elhunyt Bill Evans zongorista előtt. A trió tagjai nem mai születésűek (Corea 71,  Gomez 68, az időközben elhunyt Motian 80 volt), a lemeznek mégsem a gerontológiai kiadványok között a helye. A cím utalás Evans Explorations c. albumára, de Corea ráadásul a korán eltávozott zongorista két korábbi, bár nem egyidejű partnerét választotta társul a New York-i Blue Note klubban 2010 májusában teljesített kéthetes fellépéshez, amelyen a dupla lemez anyagát rögzítették. A pályakezdő Coreára is hatással volt Evans harmóniai koncepciója és a triózene iránti elkötelezettsége, ez a lemez mégsem a nagy előd által szerzett vagy játszott darabok reinterpretációja. Azok és az alkalomra írt saját szerzemények kiindulópontként szolgálnak ahhoz, hogy a három veterán muzsikus megfogalmazza az Evans repertoárjához és életművéhez fűződő mai viszonyát. Corea szertelenebb muzsikus annál, semhogy normának tekintené az előd fegyelmezetten célirányos játékmódját. A felállás és az oldott koncer­thangulat mindhármuk előtt tág teret nyit, és ezzel ő él a legintenzívebben, olykor túl­bur­jánzóan. Hagyománytisztelet, játékosság és újítókedv egyaránt jellemzi ötletekben kifogyha­tatlan játékát. Gomez értő és kezdeményező társként van jelen: kísér, ellenpontoz, szólamokat visz vonóval is. Paul Motiannál gazdaságosabban, mégis kreatívan játszó dobos kevés akad, ezúttal leginkább a cinek és a lábcsin használatával teremt lüktető feszültséget. Nincs új a nap alatt, csak friss, eleven zene, amivel a három muzsikus Bill Evans emlékének adózik.

*****

(Gramofon, 2012/1)