Magyar jazzünnep

Negyedszázada alakult meg a Magyar Jazzszövetség, a műfaj képviseletét felvállaló társadalmi szervezet. Tizenöt választott fellépő alkalmi koncertje volt hivatva megünnepelni az évfordulót a Budapest Jazzklubban.

Sok mindenről lehetne beszélni, ami megtörtént, s ami a szövetség nélkül nem történhetett volna meg a magyar jazzéletben. Például a létrehozott szakmai díjakról, a rendezvényekről, az állami díjakra tett javaslattevő szerepről, a pályázatokról, a figyelemfelhívó akciókról stb.

Lehetne, sőt kellene méltatni Gonda János érdemeit, akinek előadóművészként, zeneszerzőként, tanárként, jazztörténeti könyvek szerzőjeként, szervezőként elévülhetetlen érdemei vannak a jazz magyarországi elfogadtatásában, kezdeményezőként a Magyar Jazz Szövetség létrehozásában. Lehetne méltányolni annak a kilenc embernek a közreműködését, akik a vezetőségben fizetség nélkül tevékenykednek a jazz ügyének előmozdításáért. Lehetne szót ejteni a szövetségnek helyet adó Budapest Jazzklub pártoló magatartásáról.

Egyszóval, a negyedszázadra visszatekintve sok téma volna érdemes az elemzésre – kivéve a 25. évforduló megünneplését december 19-én (amiről a szövetség honlapja említést sem tesz). Nem mintha kifogás érhetné a fellépők kvalitásait. A koncertre szerveződött ad hoc formációkban az idősebb nemzedék olyan ismert muzsikusai játszottak, mint Bágyi Balázs (dob), Bordás József (dob), Gayer Ferenc (bőgő), Halper László (gitár), Pintér Zoltán (zongora), Zsoldos Béla (vibrafon) – valamennyien a vezetőség tagjai, továbbá Berkes Balázs (bőgő), Berki Tamás (ének), Borbély Mihály (szaxofon), Elek István (szaxofon), Friedrich Károly (harsona), Gyárfás István (gitár), Kőszegi Imre (dob), László Attila (gitár), Márkus Tibor (zongora) – korábbi elnökök, vezetőségi tagok, díjazottak.

Felmerülhet a kérdés, hogy hol töltötték az estét a magyar jazz olyan személyiségei, mint Balázs Elemér, Binder Károly, Deseő Csaba, Dresch Mihály, Grencsó István, Fekete-Kovács Kornél, Nagy János, Oláh Kálmán, Szakcsi Lakatos Béla, Szőke Nikoletta, Tóth Viktor, vagy a fiatalok közül Oláh Krisztián, Oláh Tzumo Árpád, Pozsár Máté, Subicz Gábor, Tálas Áron és társaik. Meglehet, többen nem tagjai a szövetségnek. Ami újabb kérdést vet fel: miért nem? Mit tud nyújtani, kiket tömörít a papíron több, mint háromszáz tagot számláló Magyar Jazz Szövetség? Milyen a megítélése, elfogadottsága muzsikusi körökben, milyen súllyal és eredménnyel képviseli a jazz ügyét a magyar társadalom, a kulturális kormányzat és a Nemzeti Kulturális Alap előtt?

A szövetség az évfordulóra 80 oldalas, reprezentatívnak szánt könyvet jelentetett meg, amelynek gerincét az eddigi hat elnökkel folytatott interjúk adják. A sajtótájékoztató háromnegyed órás késéssel kezdődött, és két percig tartott a Budapest Jazzklub előterében.

A nyolc órára meghirdetett koncertet nem előzte meg ceremónia, senki nem vonta meg az eltelt negyedszázad mérlegét, a fiatal műsorközlő még a saját nevét is elfelejtette bemondani. A zenészek így játszottak a mintegy 150 fős termet megtöltő közönség előtt.

(Magyar Nemzet, 2015)

(Utólagos megjegyzés: a koncert megrendezését a Nemzeti Kulturális Alap kétmillió forinttal támogatta.)