Dan Wall: Off the Wall
Kevés jazzmuzsikus van, aki a zongorát és az orgonát egyaránt hangszerének mondhatja: Dan Wall ezek egyike. A negyvenes éveiben járó férfi a hetvenes években az amerikai Atlantában működött zongoristaként, majd New Yorkba költözött, ahol olyanokkal játszott, mint Steve Grossman, Eddie Gomez, Jeremy Steig, Joe Chambers, illetve rövidebb-hosszabb ideig Sheila Jordan, Dakota Staton és Jackie Paris énekesek kísérőzenekaraiban dolgozott. 1992-ben kezdett behatóbban foglalkozni az orgonával, miután John Abercrombie új triójának tagjává választotta. Ebben a felállásban két kritikailag is méltányolt lemez készült, és most kezünkben az első, szellemes című, önálló Wall-produkció, amely az orgonistát állítja a hallgató elé.
A Hammond B-3-as orgona a fekete egyházi zene bevett instrumentuma, de igazi jazzhangszerré az ötvenes-hatvanas években Jimmy Smith tette. Az ő soul-funky játékstílusa irányt jelölt és mércét szabott, improvizáló képességét a mai napig kevesen múlták felül. Ez a játékmód idővel azonban formalizálódott, valamely blues- vagy funkytéma kiválasztására és „dögös" rögtönzésekre szorítkozott. Dan Wall – ellentétben például Joey DeFrancescóval – nem a main stream-vonalat követi, rá sokkal inkább az avantgárd irányába nyitó, illetve Tony Williams Lifetime nevű együttesében jazz-rockot játszó, méltatlanul elfeledett Larry Young volt hatással. Az eredeti tehetség keze nyomát viselő Off the Wall kilenc szerzeménye a két pólus közötti tartományt járja be.
A nyitó 13 Steps című darab a 13 hangból álló dallamról kapta a nevét, a Back lce soul-jazz hangvétele ellenére modern harmóniákból építkezik, az Electric Ballroom a hetvenes évek fúziós korszakát idézi, a Carol's Bridge a brazil zene világába visz, az amorf hangokkal kezdődő Zakatak a szabad rögtönzéstől jut el fő témájáig, a 3/4-es Waltz for John pedig a volt muzsikustárs Abercrombie előtt tiszteleg.
Dan Wall olyan típusú muzsikus, aki ösztönösen kerüli a bevált megoldásokat, g klisészerű fogalmazást. Virtuóz képességű játékos, aki azonban nem esik a technika bűvöletébe: lemezét komplex szerkesztésmód, egyéni, impulzív hangszerkezelés és az orgonistáktól szokatlan harmóniagazdagság teszi sajátossá.
A változatos, mégis egységes hangzású anyagban helyet kapott a The End of a Love Affair című Otis Redding-sláger is, amelyben Wall amolyan „kiszólásként" bemutatja, hogy ha akarna, így élne a hagyományos orgonajáték eszközeivel. Az osztrák Karl Ratzer a hangváltásokat kitűnően érző gitáros partner, egy számban visszhangosított szólójával feltűnik a titokzatos Lester Laure gitáros is, Ingrid Jensen pedig trombitán, szordínós trombitán és szárnykürtön felhangzó finom rögtönzéseivel gazdagítja az album hangzását.
A kiadó Dan Wall zongoralemezének a megjelentetését tervezi, ami elé az orgonistát bemutató színvonalas CD alapján várakozással tekinthetünk.
****
(Gramofon, 1998/3)