Lizz Wright: Freedom & Surrender
Soul, r&B, folk, blues, gospel, jazz – van-e még „könnyű”, zenei műfaj, amely ne bukkant volna fel az amerikai énekes eddigi lemezein? A kapcsolódások különbözőképpen hatottak irányultságára, mígnem (magánéleti problémák és szakmai elbizonytalanodás miatt bekövetkezett) öt év hallgatás után a Concordhoz átnyergelt dalszerző-előadó új producer (Larry Klein) és új alkotótársak segedelmével új programmal és új CD-vel jelentkezett. Soul, r&B, folk, blues, gospel, jazz – nincs olyan „könnyű”, zenei műfaj, amely ne jelenne meg ezen a lemezen is, olykor egy számon belül. Mi hát az új a nap alatt? Korábbi kiadója, a Verve jazz-standardokat akart volna hallani Lizz Wright következő opusán, ő azonban a legcsekélyebb indíttatást sem érzett ehhez. A nagyváros zajából a Dél tágas rónaságaira költözött előadó az urbánus környezettel szemben a természetben talált inspirációra saját zenéjéhez. Két (pop)feldolgozás (Bee Gees: To Love Somebody, Nick Drake: River Man) ugyan ezen a lemezen is felhangzik, a többi tizenegy számot azonban ő maga (esetenként partnerek közreműködésével) írta. Szerzői és produceri csapatmunka tehát a Freedom & Surrender, amelynek eredője és végpontja mégis a dalokat érdes, erőteljes alt hangján tolmácsoló énekes. Érzelmes, de nem érzelgős előadó Lizz Wright; szenvedélye túlnő saját világán, képes távoli égtájak hallgatóit is megérinteni. A hangszerpark minimális (gitárok, billentyűsök, ütőhangszerek), a hangzás mégis intenzív, a hangszerelés mesterien él a hatásokkal. A lemez második felében túlsúlyba kerülnek a lassú, merengő, olykor himnikus hangvételű dalok (ilyen a kettőse Gregory Porterrel), amelyek mögött felsejlik a templomok fekete gyülekezeteinek kórusa.
****
(Gramofon 2015/4)