“Magyar gondolatok”, avagy a vélemény szabadsága

Kelletlen hozzászólás egy vádirat állításaihoz

Rosszkedvűen fogok e hozzászólás megírásához, mert tisztelem a  szó és a sajtó szabad­sá­gát, s mások véleményét igyekszem a  gondolatok minősége, nem pedig ideológiai pre­misszák alapján megítélni. Tudatában vagyok annak is, hogy semmiféle utólagos válasz, cáfolat nem képes hatástalanítani az elsőként megfogalmazott állításokat. Az Amerikai Magyar Népszava/Szabadság október 5-iki számában azonban olyan, véleményként meg­fogalmazott kinyilatkoztatásokat olvashattunk, amelyek magyar állampolgárként és a washingtoni nagykövetség diplomatájaként aggodalommal töltenek el.

“Magyar gondolatok szeptember 11-e után” című cikkében Koncz Lajos az Egyesült Államokat ért megrendítő és félelmet keltő terrortámadás magyarországi fogadtatását elemzi. Azt írja: “A NATO-tag kormány pedig úgy viselkedik, mintha közelebb állna a a tálibhoz vagy a fatahhoz, mint ahhoz az Európához,  amihez – talán csak üzleti érdekből? – csatlakozni szeretne. Hiszen mire Magyarország elér a jövő évi választásokhoz, zsidó- és cigánygyűlölete, esztelen Amerika-ellenessége, parlamentarizmusának gyöngéi, szükséges törvények hiánya könnyen megakadályozhatja a – már biztosra vett – EU-csatlakozást. Az pedig egy újabb Trianont jelentene.”

Nehéz kődarabokként aláhulló szavak, kíméletlen ítélet arról az országról, amely az elnyomó központosított rendszert lerázva tíz év alatt szilárd demokráciát,  piacgazdaságot teremtve a nyugati félteke országainak védettséget nyújtó katonai szervezet tagja, a kontinens legfejlettebb országait tömörítő Európai Unió vezető tagjelöltje lett.

Naponta tíz amerikai napilap vonatkozó cikkeit szemlézve külszolgálatom három éve alatt nem találkoztam ilyen sötét Magyarország-képpel. Akadtak egy-egy témával kapcso­latban kritikus hangot okkal, ok nélkül megütő írások, de ennyire átfogóan elmarasztaló értékelés nem látott napvilágot az amerikai médiában. Különösen nem az amerikai magyar­ság körében 1990. előtti tevékenységével elismerést kiváltó szerző tollából.

Hivatásom kötelességszerűen azt kivánná, hogy elővezessem a bevetésre kiképzett ellenérveket, a megalapozatlan vádakat cáfoló állításokat – ám a cikk minősítései olyan távolságra vannak az általam ismert tényektől, hogy hiábavalónak és méltat­lannak  vélem a kiigazításukra irányuló erőfeszítést. A Koncz Lajosban élő Magyaror­szágot és az általam képviselt országot nemcsak az ócean, hanem bolygók választják el egymástól, s az adott körülmények között reménytelennek tűnik a távolság lekűzdése.

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az amerikai demokrácia alappillére a “First Amendment”, amely szinte korlátlan szabadságot biztosít a nézetek kifejtésének. Egy megszorítással: ha a ténybeli közlések kiállják a valóság próbáját. Ez az alapvető szempont a magánvéleményét kifejtő szerzővel szemben az annak nyilvánosságot biztosító szerkesztő, szerkesztőség felelősségét állítja előtérbe.

Nézzük hát az ominózus tényeket. Magyarország elnöke, miniszterelnöke és külügy­minisztere szeptember 11-én a terrortámadást követő órákban nyilatkozatban ítélte el a merényletet, és kifejezésre juttatta együttérzését is. Erről az Amerikai Magyar Nép­sza­va/Szabadság beszámolt. Hogy nagyobb súlyt adjon az állásfoglalásnak, a kormány szep­tember 18-án a parlament elé terjesztette azt a határozati javaslatot, amely a terror­tá­ma­dással kapcsolatos magyar álláspontot összegzi. A szöveg többek között ezeket tartal­maz­ta: “A Magyar Köztársaság Kormánya az Amerikai Egyesült Államokat 2001. szeptember 11-én ért terrortámadást gyáva gaztettnek, az egész szabad világ ellen elkövetett bűnnek tekinti... Ezt semmilyen politikai, vallási, vagy egyéb meggyőződés nem igazolhatja… A Magyar Köztársaság Kormányának szilárd meggyőződése szerint a barbár és könyörtelen cselekedet elkövetőit fel kell kutatni, hogy tettükért viseljék a következményeket. Ehhez szükséges minden olyan ország támogatása, amely elítéli a terrorizmust és eltökélt arra, hogy valamennyi rendelkezésére álló eszközzel küzdjön ellene. A Magyar Köztársaság Kormánya szolidaritását, feltétel nélküli támogatását és széles körű együttműködési kész­ségét nyilvánítja ki az Amerikai Egyesült Államok és az amerikai nép iránt… A Magyar Köztársaság Kormánya megerősíti a Magyar Köztársaságnak, mint az Észak-atlanti Szer­ződés Szervezete tagjának a szövetségese melletti, feltételek nélküli kiállását. E súlyos megpróbáltatások közepette, a Szövetség biztonságának oszthatatlansága elvét vallva, tel­jes méretékben támogatja a NATO egységes fellépését a megtámadott szövetséges védel­mében. Ennek szellemében az Amerikai Egyesült Államok ellen elkövetett támadást a Szövetség valamennyi tagja ellen elkövetett támadásnak tekinti és készen áll arra, hogy a Washingtoni Szerződés 5. cikkelyében foglaltaknak megfelelően segítséget nyújtson az Egyesült Államok kormányzatának… A Magyar Köztársaság Kormánya mélységesen és leghatározottabban elítél minden olyan megnyilatkozást, amely az ártatlan áldozatok életét kioltó, emberiség ellenes, esztelen terrortámadás egyértelmű megbélyegzése helyett in­dokot próbál keresni erre a barbár cselekedetre. A Magyar Köztársaság Kormánya az ilyen megnyilatkozásokat ellentétesnek tartja a Magyarország által vállalt és követett politikai értékrenddel, szövetségesi kötelezettségeivel, valamint az egész emberiség legalapvetőbb eszméivel. A Magyar Köztársaság Kormánya méltatlannak tartja és elutasítja mindazokat a próbálkozásokat, amelyek az egész emberiséget megrázó terrorcselekménynek és az ál­dozatok tragédiájának bármilyen pártpolitikai célra történő felhasználására irányulnak."

Azért volt szükséges hosszan idézni a nyilatkozatból, hogy azzal az Amerikai Ma­gyar Népszava/Szabadság olvasói legalább utólag megismerkedhessenek.

A parlament szeptember 25-én megvitatta, és apróbb módosításokkal megszavazta a kormány határozati javaslatát. Erről és a kormány lépéseiről nagykövetségünk folya­ma­tosan, szeptember 27-én külön közleményben tájékoztatta az amerikai politikai élet  szereplőit, intézményeit, a média szervezeteit, így ennek a lapnak a szerkesztőségét is. Az október 5-iki keltezésű számban sem közleményünk, sem az egyébként forrásmegjelölés nélkül rendszeresen idézett Magyar Távirati Iroda tudósítása nem volt olvasható.

Közölte viszont a lap Koncz Lajos írását, amely azt állította, hogy “a kormány hallgat”.

Aki az elmúlt időszakot nem csak írással, hanem olvasással is töltötte, az a híra­dásokból pontos képet kaphatott a magyar kormánynak a a történelmi helyzetben tanusított magatartásáról, terrorizmussal és a szövetségi tagsággal kapcsolatos álláspontjáról. A tájékozódás azt is elősegíti, hogy az olvasó képes legyen különbséget tenni lényeges és lényegtelen, nevezetesen a demokratikusan megválasztott kormány tettei, illetve egy kis ellenzéki párt megnyilatkozásai között.

Az elmúlt hetek megmutatták, hogy az amerikai Kongresszus rendkívóli helyzetben, az ország érdekeit szem előtt tartva képes felülemelkedni a megosztó pártérdekeken. Rend­kívül sajnálatos, hogy az Amerikai Magyar Népszava/Szabadság nem követte a felemelő példát, és ezekben a kritikus napokban a "Fist Amandment" szellemétől idegen szelektív tájékoztatás félrevezető gyakorlatát alkalmazta.

(Amerikai Magyar Népszava/Szabadság, 2001)