A művészet túléli a politikát

Turi Gábor szerint együtteseik növelhetik Debrecen megtartó erejét

Akik mostanában megfordultak a cívisvárosban, mind-mind a lenyűgöző, új központról, az egyre pezsgőbb művészeti életről, valamint arról mesélnek, milyen látványos ered­ményeket hozhat, ha egy képviselőtestület kiemelten támogatja a kultúrát. A debreceni városvezetés indítékairól, az együttesekkel szemben támasztott elvárásairól és további, művészettel kapcsolatos terveiről Turi Gábor nyilatkozott. A kultúráért és a külügyi kapcsolatokért felelős alpolgármester többek között arról is beszélt, miért érzik úgy, hogy a Kodály Kórus és a Debreceni Filharmonikus Zenekar összevonása beváltotta a hozzá­fűzött reményeket.

• Ma, amikor a kultúrát országszerte egyre kevésbé támogatják, van egy város, ahol éppen ellenkező tendenciák érvényesülnek, s ez a település Debrecen. Hogyan lehetett az ottani városatyákat meggyőzni ennek a területnek a fontosságáról?

- Debrecen nem a vas és az acél városa, nem övezi hegyek karéja, felszínét nem teszik változatossá folyók, és építészete sem jellegzetességeivel tűnik ki. Mivel vonhatja akkor magá­ra a figyelmet? A tudomány és a kultúra révén kirajzolódó humán profiljával. Ezzel tisztában vannak a képviselők, még ha nem napi kultúrafogyasztók is. A kulturális fejlesztések fon­tos­ságát általában senki nem kérdőjelezi meg, viták legfeljebb az egyre szűkülő költségvetési keretek elosztásának arányai körül bontakoznak ki. Az eső áztatta földutak aszfaltozása ugyan­olyan fontos téma az ott élőknek, mint a koncertélet színvonala az abban érdekelteknek. 

• A város középtávú kulturális koncepciójában a zene stratégiai ágazatként szerepel. Mit jelent ez pontosan?

- A meghatározás annak felismerésére épül, hogy a zeneoktatásnak erős hagyománya, több­szintű rendszere létezik Debrecenben. Nem homokból kell tehát kővárat építeni: a szilárd ala­pok adva vannak, és többen hisszük, hogy a szellemi és művészi kapacitás ésszerűbb kihasz­ná­lásával, a megfelelő szervezeti és személyi feltételek megteremtésével jó, sőt kiemelkedő eredmények érhetők el. Ha művészeti együtteseink képesek a folyamatos fejlődésre, ha szellemi értelemben is helyi kulturális élet alkotóelemeivé válnak, akkor nő a város megtartó ereje, és Debrecen vonzó perspektívát tud nyújtani az itt élőknek: művészeknek, befogadóknak és aszfaltozásra váróknak egyaránt. 

• A cívisváros lakói hogyan vélekednek ezekről a tervekről, elképzelésekről? Mennyire érzik a sajátjukénak a zenei együtteseket?

- Kedvezőek a visszhangok. A régi, paternalista felfogás szerint a kultúra előállítóinak és fogyasztóinak kevés közük van egymáshoz: előbbiek „előállítanak”, utóbbiak „fogyasztanak”. Vannak azonban helyzetek, amikor ez a viszony megváltozik. Amikor a debreceni focicsapat majdnem kiesett a bajnokságból, üresen kongtak a lelátók. Most, hogy erős gazdasági háttérre épülve bajnokságot nyert a Loki, kicsi lett a stadion. És bizony, a nagy létszámú B-közép szurkolói jogot formálnak arra, hogy hangjukat hallassák a csapattal kapcsolatos ügyekben. 

• A korábbi interjújában említette, hogy szükség van a zenei intézmények átvilágítására.  Milyen tanulságokkal zárult, milyen eredményeket hozott ez a vizsgálat?

- Swot-analízis helyett csupán zseblámpát használtunk, de így is kiviláglott a bajok gyö­kere. Mindenkinek tudomásul kell venni: művészeti intézményeink nem szociális létesít­mé­nyek, és nem is egy-egy mégoly tehetséges, elhivatott vezető hitbizományai. Teljesítmény és piacérzékenység: ha nem ez a két szempont hatja át működésüket, akkor alkalmatlanok hiva­tásuk betöltésére. A fenntartónak nemcsak joga, hanem kötelessége is rendszeresen mérlegre tenni, hogy mi történik a tetemes önkormányzati és állami támogatással működő műhelyekben. Közpénzekkel gazdálkodunk, a felelősségünk is közös. Konkrétan: a zenekarban a személyi állomány fejlesztése, bővítése, a fegyelem erősítése, a színvonal emelése, a kórus esetében az egyedi arcél markánsabb kimunkálása és a hatékonyabb menedzselés fogalmazódott meg feladatként.

•  Idén januártól megvalósult a zenei intézmények szerkezetátalakításának első lépése, a kórus és a zenekar összevonása, valamint egy olyan főzeneigazgató kinevezése, aki nemcsak ennek a két együttesnek, hanem a Csokonai Színház zenei tagozatának is a vezetője. Mennyire elégedett az eddig történtekkel, s a város vezetésének milyen elvárásai vannak a társulatokkal szemben a következő esztendőkben? Melyek a kitűzött célok?

- Ez nem az első lépés, hanem „a” lépés volt. Régóta napirenden lévő kérdésről van szó, amit eddig senki nem mert, vagy tudott megoldani. Pedig, ha belegondolunk, abszurdum és nagy luxus, hogy egy kétszázezres város úgy tart fenn hivatásos zenekart, kórust és opera­tár­sulatot, hogy ezek egymástól függetlenül, sőt olykor egymás ellenében tevékenykednek. Senki nem olyan gazdag, hogy ezt megengedhesse magának. Mi ezzel a megoldással de facto a városi főzeneigazgató intézményt hoztuk létre. A cím birtokosa az önkormányzat által fenntartott ze­nei intézmények programjának és szakmai fejlődésének legfőbb letéteményese és meghatáro­zója. Örömmel mondhatom, hogy az elképzelések beváltották a reményeket. Az egyeztetés a zenekar és a színház között zökkenőmentessé vált, a következő évad sok új elemet tartalmazó műsorterve pedig a célok és a feladatok régen tapasztalt összhangjának jegyében készült el. A továbblépés alapjait megvetettük, de az eredmények elkötelezett, szorgalmas munkával is csak idővel jelentkeznek.

• Miért tartja ilyen lényegesnek, hogy a társulatok művészek kezében legyenek, s hogy az ő elképzeléseiket nem föléjük, hanem melléjük rendelt menedzser-igazgatók segítsék? Itthon ugyanis éppen ellentétes törekvés van terjedőben…

- A változásnak része volt a vezetői struktúra módosítása: kettős hatalmat hoztunk létre menedzser-igazgatóval és megnövelt hatáskörű művészeti vezetővel. Ez történt a Csokonai Színházban is. A korábbi gyakorlatot nem tartottuk eléggé hatékonynak. Más jellegű és más kvalitásokat kívánó munkakör az intézményvezetőé, és megint más a művészeti vezetőé. Arra törekedtünk, hogy a szakmai irányítást a művészek kezébe adjuk úgy, hogy mentesüljenek a napi menedzselési kötelmektől. A jelenlegi magyar törvények egyszemélyi vezetést írnak elő, ezért a hatásköröket részletekbe menően kell szabályozni az szmsz-ben. Mindez persze személyfüggő is: hiába legjobb szervezeti keret, ha a két vezető nem érti meg egymást, vagy rivalizálásba kezd, háború lesz együttműködés helyett. Úgy érzem, ebben a kérdésben is jól választottunk: olyan művészeti vezetőket nyertünk meg Kocsár Balázs és Vidnyánszky Attila személyében, akik jelenléte megteremtheti a debreceni zeneélet és operajátszás fellendülésének a feltételeit. Művészi elképzeléseik megvalósításához szabad kezet kaptak tőlünk.   

• A Kodály Kórus vezetője, Erdei Péter, akinek teljesítményéről, művészi kvalitásairól Ön mindig a legnagyobb elismeréssel beszélt, távozott az együttestől. Hogyan fogják őt pótolni?

- Sajnálattal vettük tudomásul karnagy úr távozását, de utólag úgy látom, ezzel lezárult egy korszak a kórus életében. Az új vezetők a kórust olyan alkotóműhelyként kívánják működtetni, amelynek munkájában az eddiginél több vendégkarmester vesz majd részt. Ez ihlető szakmai közeget és folyamatos művészi kihívást teremthet az együttes számára. 

• Korábban a Csokonai Színháznál kht-sítést tervezték. Most ehelyett milyen működési formát választanak?

- A szándék nem változott, de 2007-től az EU-s normáknak megfelelő formát kell alkal­mazni. Meggyőződésünk, hogy a kht. szabadabb, rugalmasabb gazdálkodást tesz lehetővé. Hogy az állam és az önkormányzatok meddig lesznek képesek ennyi művészeti intézményt fenntartani, azt nem tudjuk belátni, de valószínű, hogy nem sokáig tart az aranykor. Már a­mennyiben az egyre szűkülő költségvetési keretek annak tekinthetőek. Nekünk az a célunk, hogy művészeti együtteseink minden lehetséges eszközt és forrást igénybe vehessenek működési feltételeik javítása érdekében, nem pedig az, hogy a költségvetési gazdálkodás merev szabályainak érvényesítésével magunkhoz láncoljuk és gúzsba kössük őket. Két-három éve a zenekarral kapcsolatban is felmerült a kht. gondolata, de a tagok egzisztenciális okokból mereven elzárkóztak a tervtől. Reméljük, hogy a Csokonai Színház sikeres átalakítása jó példaként áll majd a többi művészeti együttesünk előtt.

• A hosszú távú városfejlesztési koncepció szerint az egyik legfőbb cél, hogy Debrecen fel­zárkózzon az európai regionális központok közé. Ennek jegyében láttak neki a Kölcsey Központ életre hívásának?

- A Kölcsey Központ kettős funkciót tölt be: egyszerre konferenciahelyszín és kulturális rendezvények befogadó tere. Messze mutató hatású igény, hogy Debrecen bekapcsolódjon a nemzetközi hivatásturizmusba, és ugyanúgy szükség volt arra, hogy a város korszerű, saját kulturális terekkel rendelkezzen. Ez a regionális központra vonatkozó aspirációk megvaló­su­lásának fontos feltétele.

• Mennyire elégedettek az idén februárra elkészült épülettel, mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket?

- Az épület igazán akkor telik majd meg élettel, ha megnyitja kapuit a rendezvényköz­ponthoz épült modern művészeti galéria és a szálloda is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az igényes kialakítású épület apróbb technikai kiigazításokkal megfelel a vele szemben támasztott követelményeknek.

• Kölcsey Központban, amely Kelet-Magyarország legnagyobb kongresszusi központja, egy koncertterem is helyet kapott. Ennek akusztikáját sokan a Művészetek Palotájáéhoz hason­lítják. Hogyan sikerült ilyen kiváló hangzást kialakítaniuk? Önök is úgy jártak el, mint a pé­csiek, akik a MűPa építőinek segítségét kérték?

- Tudomásunk szerint a Nemzeti Hangversenyterem építéséhez a világ legdrágább ame­rikai akusztikai tervezőjét szerződtették. Mi általában a saját fejünk után megyünk, és a tö­re­dékéből gazdálkodunk annak, ami Budapesten rendelkezésre áll. Tervezőink magyar akusztikai szakemberekkel dolgoztak; a jó hangzás az ő felkészültségüket dicséri. Nehéz feladatot vál­laltak, mert a teremnek konferenciák helyszíneként és hangversenyteremként egyaránt szol­gálnia kell. Márpedig a beszéd és zene eltérő akusztikai környezetet igényel.

• Most valódi sztárparádéval fogadja a koncertterem a látogatókat, a legjobb művészek lépnek hétről-hétre pódiumra. De ha elmúlik az újdonság varázsa, akkor is meg lehet majd tölteni egy kétszázezres városban egy ekkora, 750 férőhelyes termet nap mint nap? Mi lesz a folytatás, hogyan néz ki a terem következő szezonja?

- Ez a bevezető időszak volt, kiemelt programkínálattal. A lényeg: a zenekar és a kórus a megyei önkormányzat tulajdonában álló Bartók-teremből ide költözik át. Ez a hely azért is épült, hogy Debrecen koncertéletének új központja legyen. Feltehetőleg verseny kezdődik a helyszínek között, ami fokozhatja a teljesítményt és a közönség érdeklődését.  

• Mit gondol a közönségnevelésről, utánpótlás-teremtésről? Hiszen a korábbi interjújában említette, hogy a zenekar korábban még a négyszázötven férőhelyes Bartók Termet sem mindig töltötte meg…

- A tavaszi hangversenyeken jóval nagyobb közönséget vonzottak a zenekar fellépései, mint korábban a Bartók-teremben. Ez nyilván az újdonságnak is köszönhető volt. De ne feledkezzünk meg a műsorválasztásról sem, amely a megszokott, rutinszerű kínálat helyett a közönségkapcsolatok új formáit kereste. Kiváló hangversenyterem, izgalmas program, magas színvonalú játék – ez lehet a jövő sikerének a záloga. A zenekar elindult ezen az úton.

• Mennyire befolyásolja a zenei együttesek, a színház további sorsát az őszi önkormányzati választás? Vagy esetleg ez olyan téma, amelyben mindenki egységes álláspontot képvisel?

- Művészeti intézményeink vezetőit 2006. január 1-jén öt évre neveztük ki, az önkor­mány­zat képviselőit és vezetőit pedig 2006. októberében négy évre választják. A művészet túléli a politikát. Ez a világ rendje!

R. Zs.

(Zenekar, 2006)