A kultúra nem önmagában való érték

Interjú Turi Gábor debreceni alpolgármesterrel

• A pezsgő, sokszínű kulturális élet hogyan járulhat hozzá ahhoz, hogy egy város más téren is fejlődjön?

- Nagyon fontos, hogy egy város vezetése ne önmagában való értéknek tekintse a kultúrát, hanem meglássa annak lehetőségét, hogyan fejlődhet a kultúra révén a közélet, a gazdaság, a turizmus. Ha a kultúrát tágabban, civilizációs jelenségként értelmezzük, akár munkahely­te­rem­tő tényezőként is felfoghatjuk. A kultúrára fordított beruházások tehát nagyon sokféleképpen megtérülhetnek. Azt is figyelembe kell venni, hogy ma hatalmas a verseny a kulturális értékek forgalmazása terén. Debrecen az utóbbi években fesztiválvárossá vált. Az egész évet átfogják az olyan rendezvények, mint a virágkarnevál, a dzsessznapok, a katonazenekari fesztivál, az őszi és a tavaszi fesztivál, a nemzetközi kórusverseny. A nagy rendezvények koncepciójáról minden évben a város közgyűlése dönt, a Főnix Rendezvényszervező Kht. pedig megszervezi a programokat, biztosítja a lebonyolítás technikai feltételeit. 2001-ben a város főtere és a főutca egy része sétálóövezetté alakult át, ahol rendszeresek a kulturális rendezvények. A Cívis Korzó keretében július minden hétvégéjén esténként 2-3 zenekar koncertjét ingyen élvezheti a közönség. Korábban Debrecen este nyolc után elnéptelenedett, poros, unalmas vidéki város benyomását keltette. Az átalakulással olyan centripetális erő keletkezett, ami vonzza a város­lakókat, hogy bejöjjenek, korzózzanak, társadalmi életet éljenek. A helyiek és az idegenek is tudják, hogy itt kulturális események várják őket, s hogy egymással is találkozhatnak. További új kulturális színtér a város számára a Főnix Csarnok. A több mint nyolcezer néző befogadására alkalmas létesítmény lehetővé teszi, hogy olyan világsztárokat hívjunk meg, akik csak Debre­cenben lépnek fel, sem a fővárosban, sem máshol Magyarországon.

• Az önerőből fejlesztett repülőtér további tervei kapcsolatban állnak-e a kulturális kínálattal, a kézzelfogható sikerekkel?

- Szeretnénk, ha Debrecen olyan városként szerepelne a térképen, amelyik megközelíthető, és ahová érdemes utazni akár a dzsessznapok, akár a virágkarnevál vagy más fesztivál miatt. Az elérhetőség miatt fontos az is, hogy az autópálya végre elkészüljön.

• A pezsgő debreceni kulturális élet mennyire adódik a város cívis múltjából?

- Az iskolavárosi rang, a kollégium, a protestáns hagyomány erősen él, ugyanakkor mára sokat változott a hívők aránya. A város kulturális arculatát befolyásolja a nagyszámú diák, a világot járt, visszatért értelmiségiek jelenléte. Így a tradicionális kultúra, a kézműves, zenei és táncos hagyományok mellett a kortárs művészetek és az új kulturális jelenségek iránti érdek­lődés is jelen van, s erre is építeni kívánunk. Bár Debrecent a politikai jobboldal fővárosaként tartják számon, mi azon vagyunk, hogy a kulturális rendezvények szervezésekor ne ideológiai, hanem értékszempontok érvényesüljenek, hiszen a magyar szellemi élet megosztottsága min­denkit hátrányosan érint.

• Milyen módon kívánják bevonni a helyieket a kultúrateremtésbe?

- Nyugaton gyakran önkéntesek végzik azt a munkát, amit Magyarországon a fizetett kultu­rális menedzserek. Szeretnénk, ha a helyiek nem elsősorban szolgáltatásnak tekintenék a kultú­rát, hanem maguk alakítanák, szerveznék, tevékeny résztvevői lennének. A kuratóriumi rend­szerrel is ezt igyekszünk elősegíteni.

• Az Eu-csatlakozás lehetőséget ad-e további fejlődésre?

- A szocialista országok figyelme a rendszerváltás után a Nyugat felé fordult. El akarták felejteni a múltjukat. Hosszú távon azonban rá kell jönnünk, hogy elsősorban egymásra va­gyunk utalva. Az országhatárok évszázadokon át összefüggő kultúrájú, gazdaságú térségeket szakítanak el egymástól. Az Eu-tagság lehetőséget ad arra, hogy újra együtt gondolkozzunk a jövőről. Ha például Románia is csatlakozik a Közösséghez, az Debrecen és a térség számára komoly kulturális és gazdasági előnyökkel járhat. Mi már most szövögetjük ebben az irányban a szálakat. Testvérvárosainkkal szerte Európában elsődlegesen kulturális kapcsolatok fűznek össze bennünket. Most Eu-s tapasztalaikkal lehetnek hasznunkra, a jövőben pedig gazdasági együttműködés is kialakulhat közöttünk. A területi központok megerősödése ahhoz is hozzá­járulhat, hogy megtörjön a főváros százötven éves, egészségtelen kulturális egyeduralma.

(Magyar Nemzet, 2005)