Nyelv, amelyet világszerte beszélnek (Tzumo és Melissa Aldana)

Van egy iskola Amerikában, amelyik szép számban bocsát útjára olyan muzsikusokat, akik a jazzélet meghatározó szereplőivé válnak. A Berklee College of Music egykori növendékeiből szerveződött az a Budapesten bemutatkozott csapat is, amelynek tagjai szintén kiérdemlik a figyelemre méltó tehetség minősítést.

Tzumo (Forrás: Müpa)

Tzumo Dimensions, vendég: Melissa Aldana címmel hirdette a MÜPA a koncertet, amiből csak a beavatottak sejthették, hogy mire számíthatnak. A Tzumo név az egyetlen magyart, Oláh Árpád többszörös díjnyertes zongoristát takarja, aki nemcsak a bostoni főiskolán tanult, hanem részt vehetett a híres Thelonious Monk Institute emelt szintű képzésében is. Az est vendége, a 27 éves chilei Melissa Aldana tenorszaxofonos 2013-ban megnyerte az ugyancsak Monkról elnevezett tehetségkutató versenyt, a Down Beat szaklap pedig 2015-ben hangszerén a legnagyobb ígéretek közé sorolta. Az együttes tagja volt az ugyancsak jelentős eredményeket elért szlovén Jure Pukl tenorszaxofonos, továbbá két amerikai, Josh Ginsburg bőgős és a színes bőrű Kyle Poole dobos.

Igazi nemzetközi formációt köszönthetett a Fesztiválszínház sajnálatosan kis létszámú, de lelkes közönsége, amelyről senki nem gondolta volna, hogy ilyen felállásban először állt a nyilvánosság elé. A közös alma mater és a nemzedéki rokonság tehette, hogy úgy beszélték a jazz nyelvét, mintha azon nőttek volna fel. Az est házigazdája és motorja a számok többségét szerző 36 éves Tzumo volt, aki – talán mert hiányzik belőle az önérvényesítés képessége – mindmáig nem nyerte el méltó helyét a magyar jazzéletben.

A kompenzáció lehetőségét kínáló estet meglepő módon a magyar népdalokat tartalmazó új lemezéről az Által mennék én a Tiszán és a Tavaszi szél vizet áraszt című darabok vallomásos előadásával indította. Ezt a jazzhagyományokra utaló lendületes, bopos triódarab követte a zongora és a bőgő látványos rögtönzéseivel, majd színpadra lépett a két szólista: fekete keménykalapban, libegő miniszoknyában a chilei lány, majd a sallangmentes viselkedésű szlovén fiatalember.

A fúvósok (Forrás: Müpa)

Két tenorszaxofon, ritka párosítás, kínálta magát az összehasonlításra. Aldana egy szerzeményét kivéve nem a saját zenéjüket játszották, így inkább hangszeres kvalitásaik kerültek mérlegre. Ami a jazzben régóta nem technikai kérdés: ebben a zenében a saját hang, a felismerhető beszédmód az egyéniség jellemzője. Két kiváló szaxofonos, két játékmód: mintha évek óta együtt játszanának, az ördögien gyors témákat is azonos lélegzetvétellel és ritmikával szólaltatták meg, hogy aztán az improvizációkban szabadjára engedjék magukat. Aldana szaggatott, erőtől duzzadó hangszerkezeléséhez, öblös, érdes tónusához képest csak jellegében képviselt más minőséget Pukl folyamatos, gördülékeny játéka, tiszta intonációja, simább hangzása.

A hátteret mindehhez Ginsburg robosztus bőgőzése és Poole mértéktartó, sokszínű ütőhangszeres játéka adta, az alapot pedig Tzumo modern hangvételű, mindvégig a jazz idiómán belül maradó, újszerű szerkesztési és ritmikai megoldásokkal élő, gondosan kidolgozott kompozíciói szolgáltatták. Van egy magyar jazzmuzsikus, aki nemcsak nagyszerű zongorista, hanem saját hangon megszólaló, érdemleges zeneszerző is. Vajon mikor lesz próféta a saját hazájában?

  (Tzumo és barátai, MÜPA Fesztiválszínház, április 3.)

(Magyar Nemzet, 2016)