Életre keltik a legendát (Syrius Legacy)

Vidákovich Izsák, Ludányi Tamás, Fonay Tibor

Él még az a nemzedék, amelyik személyes emlékeket őriz. De színre lépett egy újabb korosztály, amelyik csak hallomásból ismeri, mégis felvállalta a progresszív magyar jazz-rock csapat örökségének ápolását.

Másfél évtizedig létezett ezzel a névvel, de legendássá az 1970-1972 közötti időszak révén vált a Syrius együttes. A kvintettben akkor Baronits Zsolt szaxofonos mellett Ráduly Mihály játszott szaxofonon és fuvolán, Pataki László orgonált, Orszácky Miklós basszusgitározott és énekelt, Veszelinov András dobolt. A jazz és a rock elemeit ötvöző, az improvizációknak is teret adó, világszínvonalú zenéjük a hazai alternatív közönség rokonszenvét igen, a hivatalosságok támogatását nem nyerte el. Ennek tudható be a zenekar hányatott sorsa, majd a formáció felbomlása.

A kultikussá vált Syrius játékát több, utólag kiadott, olykor kétes eredetű felvétel őrzi. Egyetlen hivatalos, angol nyelvű albumuk, a Devil’s Masquerade egyéves ausztráliai turnéjukon 1971-ben, majd egy évre rá Az ördög álarcosbálja címmel Magyarországon is megjelent. Az együttesből ma már csak az Ausztriába távozott Pataki László és a több évtizedes amerikai tartózkodás után néhány éve hazatért, a zenéléssel felhagyott Ráduly Mihály él.

Az ő iránti tiszteletből kezdeményezte Maloschik Róbert, korábbi rádiós zenei szerkesztő, a jazzma.hu című internetes jazzlap főszerkesztője a Syrius Legacy (Syrius-örökség) zenekar létrehozását. A fiatal jazzmuzsikusokból szervezett együttes 2014-ben a Debreceni Jazznapokon mutatkozott be sikerrel, azóta a főváros és az ország számos klubjába és koncerttermébe vitték el a lemezen alapuló programjukat. Mint tették ezt legutóbb, az évad zárásaként, a budapesti Opus Jazzklubban.

A magyar-portugál labdarúgó mérkőzés eufóriájában mérsékelt létszámú, de annál lelkesebb közönség – köztük egykori Syrius-rajongók – fogadta a kvintettet. Az est is bizonyította, hogy nem utánjátszó zenekarról van szó: a Syrius Legacy kottahűen, de öntörvényű improvizációkkal szólaltatta meg Az ördög álarcosbálja szerzeményeit. Kiváló muzsikusok adták ehhez a nevüket: a zenekarvezető Benkó Ákos nemcsak nagyszerű dobos, akinek hangja, jóllehet hangja kevésbé karcos, mint Orszáczkyé volt, érzelmi töltésben nem marad el elődje interpretációjától. Tenorszaxofonon és fuvolán a blues iránt fogékonyságot mutató Vidákovich Izsák jeleskedett, míg Ludányi Tamás alt- és szopránszaxofonon, illetve az EWI nevű elektromos, azaz fújt szintetizátoron adott elő gördülékeny szólókat. Zongorán és a Hammond B3 orgona hangját majdnem hitelesen felidéző szintetizátoron Tempfli Erik játszott nagy átéléssel, öthúros basszusgitárját pedig hét ujjával virtuózan szólaltatta meg Fonay Tibor.

Mindenki megmutathatta magát, a zene eredője és végpontja mégis a Syrius volt. Nem a nosztalgia mondatja, hanem az élmény: a 45 évvel ezelőtt keletkezett zene ma is érvényes, és életre kel, ha ilyen kvalitású muzsikusok szólaltatják meg. (Az együttes játékát CD is megörökítette a Tom-Tom Records jóváltából.)

(A Syrius Legacy koncertje, Opus Jazzklub, június 22.)

(Magyar Nemzet, 2016)

http://mno.hu/grund/syrius-legacy-eletre-keltettek-a-legendat-1349187