Ahol a jazz és a blues kézen fogva jár (Gyula XXV.)

Ezúttal minden összejött: két estén át csodálatos természeti környezetben, esőmentes, barátságos időben élvezhette a zenét a közönség.

Jubileumot ünnepelt az idén a negyedszázada indult jazzfesztivál: Gedeon József, a várszínház műsorkínálatát színesítendő, 1991-ben szervezte meg az első seregszemlét, amelyhez tizenegy éve csatlakozott a bluesnak szentelt második este. Az idők során százharmincnál is több jazzegyüttes lépett fel a városban: eleinte hazai muzsikusok, majd a jazzvilág olyan neves előadói, mint Al DiMeola, Larry Coryell, Mike Stern, Dave Holland, az Oregon, a Yellowjackets, Patricia Barber, Joey De Francesco.

Elismerésre méltó teljesítmény, különösen a jazzfesztiválok szervezőit szorongató szempontok ismeretében: a közönség a nagy nevekre mozdul meg, a sztárok azonban a szűkösebb költségvetésű rendezvények számára elérhetetlenek. Tapasztalat, kapcsolatrendszer és elkötelezettség kell ahhoz, hogy egy fesztivál a popularitás és az igényesség mezsgyéjén egyensúlyozva kialakítsa és megőrizze profilját, vonzerejét. Gyula ezt sikerrel teszi, a fúziós zenétől a magyaros vonulaton át a kísérletező törekvésekig minden közönségrétegnek igyekszik színvonalas muzsikát nyújtani.

A Balázs Elemér Group

A sort hagyományosan a Kepenyes Pál vezette, zenetanárokból és egykori tanítványokból álló 18 tagú Gyulai Big Band nyitotta. Szvinges-dixielandes összeállításuk lendületes, pontos összjátékkal párosult, amit mutatós hangszerszólók színesítettek. A jazz populárisabb vonulatát képviselő, újjászervezett Balázs Elemér Group ma talán a legnépszerűbb magyar jazzegyüttes, amit romantikus hangvételű, igényesen hangszerelt, kiváló muzsikusokkal megszólaltatott zenéjével érdemelt ki. A siker most sem maradt el, a két énekes egymásba fonódó szólamaira épülő szerzemények a kellemesség ringató érzésével ajándékozták meg a jelenlévőket. Igazi mélységekbe és magasságokba a Grencsó Kollektíva játéka révén juthatott el a közönség. Szabados György Az eskövő és Adyton című, a hazai free jazz alapvető szerzeményeinek számító, majd Grencsó István Indián a Hortobágyon című, a kvartett saját arcát is felmutató kompozíciójának drámai hatású előadása a jazznek a magyar kultúrában gyökerező, szabad rögtönzésekben kiteljesedő vonulatát képviselte elementáris erővel.

Al DiMeola másodmagával

A pályáját Chick Corea jazz-rock együttesében a ’70-es évek elején kezdő, a gitárosok mezőnyében azóta rendre élre sorolt Al DiMeola jó ideje eklektikus, világzenei programokra összpontosítja figyelmét. Triójában a magyar Kaszás Péter kezelte az ütőhangszereket, a második gitáron az olasz Peo Alfonsi egészítette ki az elemében lévő DiMeola játékát. Zsongító latinos és flamenco dallamok, szenvedélyes előadásmód, virtuóz technika – a nagyszerű gitáros zenéjének minden jellegzetes tulajdonsága megnyilvánult a vastapssal fogadott előadásban.

A bluesfesztivál fellépői túlnyomó részben a blues és a blues-rock elektromos, városi változatával álltak elő. A műsort a fiatal Voodoo Papa Duó nyitotta gitárral, szájharmonikával, lábdobbal, a klasszikusokon kívül néhány saját számmal, blues-érzéssel, hatásos előadásmóddal. Az EC 70 – Eric Clapton Tribute Band 2015-ben alakult a rocktörténet meghatározó gitárosának születésnapja alkalmából. A négy szólógitárossal felálló együttes Clapton pályájának népszerű számait játszotta, a Cream-korszak dalait különös erővel megidéző, ihletett összjátékkal. A látványos szólókat produkáló Fekete Jenő, Tóth János Rudolf, Petendi Tamás és Kőmíves „Stone” András mellett vendégszólistaként tüntette fel a műsorlap a – mondjuk így: – rossz passzban lévő Tátrai Tibort.

Hat gitáros a színpadon: EC 70 - Eric Clapton Tribute Band

Ripoff Raskolnikov eredeti közép-európai (osztrák) személyisége ennek a zenének, aki a blues stilizált, popzenével ötvözött változatát játssza. Az amerikai Big Daddy Wilson betegsége miatt az ő muzsikustársai – köztük a három együttesben is közreműködő, sokoldalú stílusismerettel és improvizációs képességekkel bíró Nagy Szabolcs – kísérték a beugró Szűcs Gábor, alias Little G Weevil fellépését is. Az amerikai bluesversenyt nyerő, évek óta kint élő, itthon kisebbfajta nemzeti hősnek tartott gitáros-énekes elsajátította a blues-játék minden csínját-bínját, és remek számokat is ír. Az ő gitárján és – olykor kissé bántóan éles – hangján hamisítatlanul szólalt meg a blues-zene. Muzsikusi személyiségét már megtalálta; a felvett amerikai, közvetlenkedő, kissé agresszív modort levetve, bizonyára hiteles színpadi megjelenését is kimunkálja majd.

Gedeon József fesztiváligazgató és Al DiMeola a koncert után

(XXV. Gyulai Vár Jazzfesztivál, július 23.; XI. Vár Bluesfesztivál, július 24.)

(Magyar Nemzet, 2016)