Dave Holland Sextet: Pass It On
Az ezredforduló táján Dave Holland vezette a világ egyik legjobb akusztikus combóját. A rendhagyó – harsona, szaxofon, vibrafon, bőgő, dob – hangszer-összeállítású kvintett progresszív, de kissé absztrakt zenét játszott, sikere mindenekelőtt az együttes belső kohéziójának és magas szintű teljesítményének volt tulajdonítható. Big banddel készült lemez után a kiváló bőgős szextettet alakított, amelyben régi társai közül csak Robin Eubanks maradt meg, s amelyben először szerepeltet zongorát. A sokoldalú Mulgrew Miller bevonásával Holland új dimenzió felé nyitott, miközben – Charlie Hadenhez hasonlóan – visszalépni is látszik az időben. A Pass It On inkább tekinthető modern main stream zenének, mint útkereső kísérletnek. Az is alátámasztja ezt, hogy a kilenc számból – mind Holland szerzeménye – hat a korábbi lemezeken megjelent darabok újraértelmezett változata. A szextet formáció már nemcsak lehetővé teszi, de meg is követeli a hangszerelést. Holland kétféle módon foglalkoztatja a három tagú fúvóskart: hol kis-, hol nagyzenekari hangzást produkálva, legalábbis imitálva. A zene különféle irányokba mutat, latin, brazil ízek épp úgy helyet kaptak benne, mint gospel és blues utalások. A legmodernebb hangzást a Sam Riversnek ajánlott, csaknem 14 perces Rivers Run képviseli. Az előadás megszokottan magas színvonalú, Eubankson kívül erős szólókkal jelentkezik Antonio Hart altszaxofonos és a nagy reménység, Alex Sipiagin trombitás. Holland rögtönzései mindig a logikus szerkesztés iskolapéldái. Együtteseinek márkavédjegye a kollektív improvizáció, ebből itt sincs hiány. A gazdagon strukturált anyag minden meghallgatáskor újabb színeit, árnyalatait mutatja: érdemes időt áldozni rá.
****
(Gramofon, 2008/4)