Régi történet új megvilágításban (New Light Quartet)

Ha jazz, akkor improvizáció és ritmus. Az amerikai New Light Quartet a modern jazzdobolás nagymestere, Elvin Jones előtt tisztelgett budapesti koncertjén.

Forrás: promóció

A jazz történetében minden nagy változást a ritmus új felfogása előlegezett meg. Louis Armstrong a ’20-as években talált rá a szving ritmusra, a radikális fordulat azonban az 1960-as évek free zenéjével következett be, amelyben a szabályos lüktetést a pulzáló érzetet keltő, sokszínű ütőhangszeres játék váltotta fel. Ez kiszabadította a dobosokat kísérő szerepükből, és a játék egyenrangú részesévé avatta őket. A szabadsághoz vezető út emblematikus figurája a John Coltrane legendás kvartettjében intenzív, komplex játékával iskolát teremtő Elvin Jones lett, aki saját zenekaraival is jelentős életművet hozott létre.

A kiváló dobos az 1970-es évek elején Gene Perla bőgős mellé két fiatal szaxofonost hívott meg együttesébe: a huszas éveiben járó Steve Grossmannt és Dave Liebmant. Ez a kvartett lépett fel 1972-ben a dél-kaliforniai Lighthouse klubban, amit rögzített és dupla lemezen megjelentetett a Blue Note kiadó. Négy évtizeddel később a kvartett két tagja, Perla és Liebman újra összeállt, hogy Adam Nussbaum dobossal és a fiatalabb Adam Niewood szaxofonossal kiegészülve, New Light Quartet néven koncertezni kezdjen, sőt lemezt is készítsen. Európai turnéjukat a Zeneakadémia Solti György termében nagy sikerű koncerttel fejezték be.

A zenekar névválasztása utal az egykori helyszínre, amely világítótoronyként mutatta  az irányt, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az egykori szerzemények új megvilágítást kapnak az együttes előadásában. A kétszaxofonos, harmónia-hangszer nélküli felállás nem új keletű a jazzben, inkább az az érdekes, hogy a hetven éves, még mindig energikus Liebman nála három évtizeddel fiatalabb, jórészt ismeretlen, más játékfelfogást képviselő partnert választott maga mellé. Nem kétséges, hogy a kvartett vezéregyénisége a Magyarországon többször megfordult Liebman, de az Elvin Jones nyomdokaiban járó Nussbaum sem ismeretlen nálunk.

A Zeneakadémia igényes jazzprogramjainak megtervezésében bizonyára szerepe van a jazztanszéknek. Szemeszterenként egy-két külföldi együttes fér bele a programba, meghívásukban érezhető a szándék, hogy a jazz meghatározó, annak lényegi tulajdonságait megőrző, olykor a műfaj határait tágító előadók jelenjenek meg az intézmény pódiumain. A New Light Quartet tökéletesen megfelelt ennek a kívánalomnak. Vérbeli modern jazz szólt a színpadon, nagy öregek és feltörekvő fiatal előadásában, a koncert első felében érdekfeszítő utakra kalandozva, a második részben biztonságosabb, csendesebb vizekre evezve. A 76 éves, jó kedvű Perla bőgőzése szilárd alapot teremtett Nussbaum lendületes dobolásához, a két szaxofonos pedig egymást kiegészítő, ellenpontozó, olykor ritmikai támaszt nyújtó szólamokkal vitte a prímet. Liebman szaggatott, érett egyéniséget mutató játékához izgalmasan kapcsolódtak Niewood gördülékeny, iskolázott futamai. A koncert csúcspontjaként a piccoló furulyával elővezetett japán dallam fergeteges szólókkal tűzdelt bluesban nyerte el igazi formáját.

(The New Light Quartet, Zeneakadémia, szeptember 29.)

Magyar Nemzet, 2016