Oláh Dezső Trió: Reflections of Béla Bartók’s Six Romanian Dances

Bartók felszabadult. Mármint a szerzői jogi védelem alól. Művei megkötöttségek nélkül hozzáférhetők, előadhatók, adaptálhatók. A szabadság a jazzben is nagy mozgásokat indíthat el. Magyarországon legelőbb és legeredetibb módon Szabados György közelített a bartóki világhoz, újabban további muzsikusok, így Lukács Miklós, Párniczky András, Babos Gyula, Juhász Gábor is jelentkeztek Bartókhoz kapcsolódó feldolgozásokkal, szerzeményekkel. Kodály-projektje után nagy zeneszerzőnkhöz fordult Oláh Dezső zongorista is, akit a Román népi táncok ihlettek meg. Bartók saját gyűjtéséből 1915-ben formálta kompozícióvá a hat kis darabot, amelyből 1925-ben Székely Zoltán készített nagyhatású hegedű-zongora átiratot. A világszerte kedvelt és játszott mű önálló egységekből áll (a két utolsót Bartók összevonta): Bottánc, „Öves” körtánc, Topogó, Bucsumi tánc, Román polka, Aprózó. Oláh Dezső triójával nem az eredeti mű jazzes interpretációjára, hanem a témák, zenei karakterek, jellegzetes harmóniák, táncos ritmusok által kiváltott gondolatok, képzetek, érzelmek kifejtésére vállalkozott. Saját módján, a jazz nyelvén. Így született az eredetileg öt-hat perces darabból 37 perces CD, amely már a bevezetőben jelzi az önálló megközelítés szándékát: a Bottánc dallama a zongora parlando, szemlélődő, a harmóniákat ízlelő-kibontó, érintőleges felvezetésében szólal meg, hogy aztán a kiváló társak, Oláh Péter bőgős és Pecek Lakatos András ütőhangszeres belépésével adekvát, improvizatív jazzmuzsikává lényegüljön át. Az értelmezés-továbbgondolás igénye a Topogó lefogott húrú zongorahangjaiban és lüktető ritmikájában épp úgy megnyilvánul, mint a záró darab New Orleans-i „slattyogó” ritmusaiban és Thelonious Monk disszonáns témáját idéző akkordjaiban. Bartók szelleméhez méltó, felemelő, magyar-cigány jazz-zene.

*****

(Gramofon, 2017/1)