Charlie Haden Liberation Music Orchestra: Time/Life

Gyász. Lehet-e ennél érzelmileg telítettebb és reménytelenebb témája egy jazz CD-nek? Charlie Haden, korunk nagy bőgőse 2014-ben távozott az élők sorából, de vannak anyagok a lemeztársaságok polcain, amelyek előbb-utóbb hozzáférhetővé válnak. Ez a CD részben még életében készült: a nyitó és a záró kompozíció 2011-es koncerten örökíti meg játékát és hangját, míg a másik két kompozíció utólag, stúdióban rögzített felvételen egészít ki a z anyagot. A társadalmi kérdések és egyenlőtlenségek felszámolása mellett elkötelezett Haden először 1969-ben hívta létre a Liberation Music Orchestra elnevezésű, az évtizedek során újból alkalomszerűen toborzott big bandjét, amely különböző globális témák, utóbb a bálnák kihalása és az egyetemes környezet pusztulása miatt érzett féltés miatt szerveződött újjá. Eddigi tevékenységüket öt lemez dokumentálja. A hangszerelő, mint mindig, ezúttal is a zseniális Carla Bley, aki „csak” a hátterét teremti meg annak, ami a felszínen zajlik. Korábbi szerzeményeit újra hangszerelve, Silent Spring című kompozíciójának ismétlődő keretjátékával Bley olyan hangzó szövedéket teremt Chris Cheek (tenorszaxofon) és Michael Rodriguez (trombita) szólóinak, ami az egész darab fájdalmas hangulatát meghatározza. Bley hangszerelései nem tolakodóak, inkább a héttérben működnek, tág teret adva a hangszerszólóknak. A rögtönzők neve sorolható: Tony Malaby (ts), Steve Cardenas (g), Curtis Folkwes (tb), Loren Stillman (as), Steve Swallow bg). Utóbbi basszusgitárosként két felvételen átvette Haden helyét. Méltó emlékezés ez a lemez az ideje korán elhunyt bőgősre-zeneszerzőre, jelképezve a jazz jelenvalóságát, és a rögtönzéses előadási gyakorlatban megnyilvánuló időtlenségét.

*****

(Gramofon, 2016/4)