Függetlenség, szabadság, kreativitás (Snarky Puppy)
Amatőr egyetemi társulásból egy évtized alatt népszerű, világszerte koncertező együttessé nőtte ki magát az amerikai zenei élet izgalmas csapata.
Jazz? Nem. Fúzió? Nem. Funky? Nem. Rhythm and blues? Nem. Soul? Nem. Pop? Nem. Egyik sem, és mindegyik: vérbeli amerikai zene, lenyomata és ötvözete mindannak, ami az Újvilág populáris zenei kultúrájában az évtizedek során kitermelődött. A Snarky Puppy az ismeretlenségből indulva kemény és elhivatott munkával a zene létrehozásának új modelljét valósította meg, amely a kifejezés szabadságát korlátozó üzleti szempontokkal szembe az öntevékenységet és az alkotói függetlenséget állítja.
Pedig szinte reménytelenül kezdődött. Michael League basszusgitáros-zeneszerző éveken át minden létező ügynökségnek és lemezkiadónak küldözgette az Észak-Texasi Egyetemre járó barátaiból szervezett együttes felvételeit, de senki nem mutatott érdeklődést irántuk. A 2004-ben alakult csapat hosszú időn át ingyen koncertezett és turnézott csekély figyelmet keltve, mégsem gondolták, hogy fel kellene adniuk. Utólag ez a megpróbáltatásokkal teli időszak is hasznosnak bizonyult, mert lehetőséget teremtett saját zenei koncepciójuk elkötelezettségek nélküli kimunkálására. Az alapozás meghozta gyümölcsét, egy ponton fordult a kocka, egyre nagyobb termekben léphettek fel, koncertjeik híre folyamatosan bővítette rajongóik önszerveződő táborát. 2006-tól szinte évenként jelentek meg CD-ik saját, Ground Up nevű kiadójuk gondozásában, mígnem felértek a csúcsra: a Family Dinner, Volume One lemezükön felhangzó Something című dal Lala Hathaway énekével Grammy-díjat kapott a rhythm and blues kategóriában, a Down Beat szaklap olvasói pedig 2015-ben az év jazzegyüttesének választották a Snarky Puppyt.
A beköszönő sikerben része van a csapat anyagi alapjait megteremtő, a zeneipar kötöttségeitől független alternatív létezési formának és az azt övező nimbusznak, de még inkább a stiláris sokszínűségnek, a közérthető fogalmazásmódnak, a játékból sugárzó ritmikus energiáknak és a zenélés önfeledt szeretetének. A mintegy két tucatnyi muzsikusból álló, a koncerteken 12-14 fővel szereplő alkotóközösség igazi hajtóereje az egyéniségek és az ízlések sokfélesége, ami folyamatos inspiráció a tagoknak. A Snarky Puppy fúvósokat, elektromos gitárokat, szintetizátorokat és ütőhangszereket felvonultató, precízen meghangszerelt, az improvizációknak is tág teret adó, a dalformát és a ritmust előtérbe állító zenéje a XXI. század hangja: sodró, felszabadító hatású muzsika.
(Müpa Magazin, 2017/2)