Chick Corea hetvenöt évesen is a csúcson

 

Szép kort ért meg Chick Corea, a jazz világszerte ismert, kedvelt muzsikusa. Életerejét mutatja, hogy hetvenötödik születésnapját 2016-ban hathetes koncertsorozattal ünnepelte meg a New York-i Blue Note jazzklubban. Ennek legjobb percei immár a nagyközönség számára is elérhetőek azon a háromlemezes CD-n, amely The Musician címmel került forgalomba.

Találó a cím és az önmeghatározás. Ha van valaki a modern jazzben, aki ennyiféle stílusban és zenei zsánerben otthonos, az Corea. Népszerűségének titka sokoldalúsága: a latin zenétől a jazz-rockon át az avantgárdig mindenki találhat kedvére valót bőségesen dokumentált életművében. Voltak időszakok – például a jazz-rock beköszönte idején –, amikor a megújulás motorjaként lépett fel; leginkább azonban kiemelkedő hangszeresként, ötletektől burjánzó billentyűs hangszeresként és komponistaként írta be nevét a jazz történetébe.

Felsorolni is sok volna a formációkat, amelyekben szerepelt. Pályafutásának jeles állomásait dokumentálandó, a koncertekre összegyűjtötte meghatározó együtteseinek tagjait. A jazz és a kortárs improvizatív zene nagy nevei sorakoznak a közreműködők között, mint Bobby McFerrin, Gary Burton, Marcus Roberts, Herbie Hancock, John McLaughlin. És az együttesek: a Return to Forever (unplugged), a Chick Corea Trio, a Five Piece Band, a Chick Corea Elektric Band.

Kiemelkedő (és olykor rutinszerűen készített) lemezei között ezt a koncertfelvételt kivételes hely illeti meg. Nemcsak a pályaívet átfogó terjedelme, nem is a közreműködő muzsikusok rangja, hanem az alkalom ihlette lendületes, életteli előadásmód és az oldott klubhangulat miatt. Van egy pillanat, amikor Corea bolondozik a közönséggel; mint a nevetés közben megjegyzi, születésnapja van, bármit megtehet. Az eredmény: felvillanyozó, szárnyaló zene, bármelyik összeállításról legyen is szó.

Az albumot a Return to Forever együttes (Stanley Clarke – bőgő, Lenny White – dob, Frank Gambale – gitár) nyitja a jazz-rock stílusra nem jellemző akusztikus felállásban, jelezve, hogy Corea melyik korszakát tartja meghatározónak. A stilárisan sokrétű anyagot a szólótól a szextettig változó összeállítású formációk szólaltatják meg. A sok kiváló interpretáció közül is kiemelkedik a Miles Davisnek emléket állító From Miles című blokk, duója Bobby McFerrin énekessel, illetve a Flamenco Heart című összeállítás, amely Corea talán legkedvesebb inspirációs forrásához nyúl vissza. Mély érzelmi hullámokat vet a születésnapra komponált alkalmi blues is a New Orleans-i Marcus Robert (zongora) és Wynton Marsalis (trombita) közreműködésével.

Hogy a zenék széles skáláján és a játszótársak sokszínű csoportjában miképpen mutatkozik meg a zongorista valós arca? Nyilvánvaló, hogy ő nem John Coltrane kozmikus magasságokba törő, spirituális útját követi. Sokoldalúság, hangszeres virtuozitás, játékosság, áradó zeneiség: ezeknek a tulajdonságoknak is van helyük a nap alatt; s ha igen, Chick Corea fejét fénylő glória fonja körül. (Stretch Records)

(Magyar Nemzet, 2017)

https://mno.hu/grund/chick-corea-hetvenot-evesen-is-a-csucson-2406026