Hangmester a pulpituson (Bobby McFerrin)

Világot járó énekes, egyedülálló hangképzési technikával, műfajokon átívelő érdeklődéssel, a zene iránti olthatatlan szeretettel. A karmesterként is tevékenykedő Bobby McFerrin Circlesong című műsorában két amerikai énekesen kívül tizenkét magyar vokalista is közreműködik.

Döbbenet ült az arcokra, amikor a közönség elé lépett. Soha, senki nem művelte ezt előtte: négy oktávnyi hangterjedelmével könnyedén váltott mély hangokról falzettbe a fő- és a kísérőszólam párhuzamos megszólaltatásának hatását keltve, miközben a ritmust teste ütögetésével és a hangkeltés különféle módszereivel idézte elő. Mintha két-három énekesből jött volna a hang, holott egyedül állt a színpadon. Bobby McFerrin korábban elképzelhetetlen dimenziókat nyitott meg a vokális hangzás előtt.

A Robert Keith McFerrin néven New Yorkban született művész édesapja opera-, mamája jazzénekes. Nyolcéves korában Hollywoodba költöztek, ettől kezdve a zene Bobby életének része lett. A családi ház zengett a muzsikától, a nyitott fülű gyermek Count Basie-től James Brownon, a Led Zeppelinen és az indiai zenén át Beethovenig mindenféle hatást magába szívott. Először zongorázni tanult, majd a fuvolával és a klarinéttal is megismerkedett. Első jelentős fellépésére Bill Cosby színész közbenjárásával 1980-ban a Playboy Jazzfesztiválon került sor. A következő évben a keleti part is megnyílt előtte, nagy sikert aratott a Kool Jazzfesztiválon, aminek következtében lemezszerződést ajánlott neki az Elektra kiadó.

Debütáló lemeze 1982-ben jelent meg, de az igazi áttörést 1984-ben a jazztörténeti jelentőségű The Voice hozta el számára. Ez volt az első album, amelyen az énekhang kíséret és rájátszás nélkül, a capella szólalt meg. McFerrint a siker további magasságokba repítette, a művészi ars poeticáját találóan kifejező című Spontaneous Inventions már a híres Blue Note kiadónál jelent meg. Ezen is helyet kaptak szólószámok, de néhány szerzeményben olyan neves muzsikusok szegődtek partneréül, mint Herbie Hancock zongorista és Wayne Shorter szaxofonos. Első Grammy-díját az albumon felhangzó Another Night in Tunisia című dalért kapta, amelyen Jon Hendricks énekes és a Manhattan Transfer énekegyüttes is közreműködött. A világhírt aztán 1988-ban a Simple Pleasures kedves nyitószáma, a Don’t Worry, Be Happy hozta meg számára, amely mindmáig áruvédjegyeként tapad nevéhez.

Bobby McFerrin sokoldalú előadó, a pop és jazz nem nyomta el benne a klasszikus zene iránti vonzalmat. Mielőtt negyvenéves korában karmesterként a San Francisco Symphony Orchestra élén bemutatkozott, Leonard Bernstein és Seiji Otawa segítségét kérte, hogy elmélyítse zenekari ismereteit. A vezénylés máig végig kíséri életútján, olyan neves együtteseket dirigált a maga rendhagyó felfogásában, mint a chicagói, a clevelandi, a New York-i, a philadelphiai, a bécsi zenekarok, valamint a lipcsei Gewandhaus. Különösen Mozart és Beethoven világa foglalkoztatta.

Évente-kétévente következő lemezei énjének más-más oldalait villantják fel. A neves csellistával, Yo-Yo Mával 1992-ben kiadott Hush saját szerzeményeket és népszerű klasszikus átiratokat tartalmazott. Első tisztán komolyzenei albuma a Paper Music, amelyen a St. Paul kamarazenekart vezényli, és énekesként is közreműködik. Korábbi találkozásuk folyományaként Chick Coreával készítette el a Mozart Sessions című lemezt, amelyen az osztrák szerző két szimfóniáját egészítik ki rögtönzéseikkel.

Boldogan vállalt komolyzenei elfoglaltságai ellenére McFerrin soha nem hagyott fel az énekléssel. Ehhez a ’80-as évek végén új keretet talált a Voicestra a capella énekegyüttesben, improvizációs kísérleteinek műhelyében. Együttműködésüket a Medicine Music (1990) és a Circlesong (1997) dokumentálta afrikai és közel-keleti zenei hagyományokra építő spontán improvizációk formájában. A nyolc év szünet után, 2010-ben megjelent VOCAbuLarieS a Voicestra tagjával, Roger Treece-szel kialakult együttműködés gyümölcse, táguló zenei világának és bővülő eszköztárának maradandó lenyomata.

Bobby McFerrin az a művész, aki soha nem ül a babérjain, akit kísérletező kedve, újító hajlama szüntelenül új kihívásokkal szembesít. Reneszánsz személyiség, fellépései kalandozások a zene szélesen vett birodalmában. Koncertjein nem csupán előadja, hanem a hallgatóság és helyi művészek bevonásával közösen hozza létre a zenét. Újabb budapesti koncertjén sem lesz ez másképp. Egy valami biztosan megjósolható: az első perctől az utolsóig élvezetes este részese lehet a Müpa közönsége.

(Müpa Magazin, 2018/3)