Dee Dee Bridgewater: Red Earth

Hosszú lista készíthető azon amerikai jazzmuzsikusokról, akik az őshaza, Afrika zenéjéhez fordultak új inspirációkért. Napjaink sokoldalú jazzénekesnője ennél nagyobb elhatározásra jutott: lezárva életének azt a szakaszát, amely az Ella Fitzgerald által fémjelzett jazzéneklési hagyomány követőjének mutatta, új „szülőföldet” keresett magának a fekete kontinensen. Érdeklődése az utóbbi években erőteljesen a ritmus, az ütőhangszerek felé fordult, amelyek kitüntetett szerepet játszanak az afrikai zenékben. Utazásai során Mali fővárosában, Bamakóban ugyanolyan vörös földre bukkant, mint amilyenen szülővárosában, Memphisben lépdelt gyermekkorában. Ebből az érzelmi indíttatásból született meg a Red Earth, amely nem kategorizálható vállalkozás. Formailag a hagyományos mali zenét és hangszereket ötvözi a jazz előadási gyakorlatával tradicionális helyi muzsikusok és az énekes jazztriója – Edsel Gomez (zongora), Ira Coleman (bőgő), Nimino Garay (dob) – előadásában; lényegét tekintve azonban a megtalált új emberi és művészi azonosság személyes dokumentuma. A 13 szám többsége mali eredetű, de a jazz-kompozíciók – köztük az Afro Blue és a Footprints –, valamint a címadó blues is alkalmaznak afrikai és latin jellegű hangszerelési megoldásokat. Bridgewater énekesként, szövegíróként és angol nyelvű átköltőként is jegyzi a lemezt. Jazzes kiejtésmódját megtartva, a scatteléssel az improvizációnak is teret adva, lenyűgöző hajlékonysággal, természetességgel és életörömmel illeszkedik az őshaza közegébe. Melodikus, ritmikus, a variatív ismétlés gyakorlatával élő, tiszta forrásból merítő zene ez. Ritka kincs. (A CD-hez mellékelt DVD a lemez születésének folyamatát mutatja be mali környezetben.)

* * * * *

(Gramofon, 2007/2)