Dr. Lonnie Smith: All In My Mind

Ellentétben dr. Michael White klarinétossal, aki spanyol nyelvből szerezte doktorátusát, dr. Lonnie Smithnek nincs tudományos háttere, mint ahogy az áruvédjegyeként számon tartott szíkh turbán viselésére sincs kézzelfogható magyarázat. Mindez semmit nem von le zenéjének értékéből, mivel napjaink kiemelkedő orgonistájáról van szó. A varázsos hangú Hammond B-3 orgona használata történelmi időkbe nyúlik vissza, szállítása komoly logisztikai számításokat igényel, mindenesetre ez a hangszer áll a legközelebb a fekete templomok hangzásvilágához, ami oly sok afro-amerikai muzsikus indulását meghatározta. Reneszánsza az 1960-as években a soul jazz térnyerésével kezdődött, ami ritmikus basszusalapok és a blues-os hangvétel hangsúlyozásával a gyökerekhez tért vissza a bebop absztrakt és a cool klasszicizáló előadásmódjával szemben. Az 1942-ben született dr. Lonnie Smith pályafutása George Benson és Lou Donaldson együtteseiben kezdődött, a ’60/70-es évek fordulóján remek önálló lemezek sorával bontakozott ki, majd a fő tevékenységévé vált tanítás miatt hullámzó intenzitással és színvonalon folytatódott. Feltűnést keltő fordulatként negyvenhat év után, 2016-ban visszatért a Blue Note kiadóhoz: Evolution című lemezén Joe Lovano és Robert Glasper is játszott. Újabb opusa hetvenötödik születésnapja alkalmából a New York-i Jazz Standardban adott koncert anyagát tartalmazza az orgonistára jellemző eklektika jegyében. A szerzők között találjuk a modern jazz olyan nagyjainak nevét, mint Wayne Shorter, Tadd Dameron és Freddie Hubbard, de Smith két saját kompozícióján kívül Paul Simon 50 Ways To Leave Your Lover című popslágerét is beemelte a tempóban és dinamikában változatosan szerkesztett műsorba. Az orgona-gitár-dob trióban partnere régi társa, az erőtől duzzadó, remek szólókkal jeleskedő Jonathan Kreisberg és a modern felfogásban doboló Jonathan Blake. Egy-egy számban Joe Dyson dobos és Alicia Olatuja énekes is közreműködik; utóbbi panaszos hangvételű, érzelemdús énekével drámai nyomatékot ad a szebb világért fohászkodó, négy évtizede keletkezett címadó dalnak. A soul jazz, a funk, a swing határvizein magabiztos otthonossággal mozgó, a szintetizátor futurisztikus hangzásai révén kozmikus dimenziókban is kalandozó zene egyszerre kelti a hagyomány és a korszerűség érzetét.

****

(Gramodon, 2018/2)