Jelenlegi hely

Jazz, bor és vaskerítés (Debreceni Bor- és Jazznapok)

Három színpad, 42 koncert, 12 országból 161 jazzmuzsikus. Nincs jazzfesztivál Magyarországon, amelyik számaiban felülmúlná a borkarnevállal egybefonódott debreceni rendezvényt.

A fellépők zömét természetesen a magyarok tették ki, akik között tizenéves zsengék és nyolcvanéves veteránok is akadtak. Az életkor átlaga jóval negyven alatt maradt, ami azt jelzi, hogy a Maloschik Róbert által összeállított műsor továbbra is a fiatal korosztályokat részesíti előnyben. Annak, aki képet akar kapni az új zenei elképzelésekről, törekvésekről, Debrecenben a helye. De jó, ha tudatában van annak, hogy már nem sétálhat kénye-kedve szerint a Nagyerdőn. Az idén belépődíjas lett a fesztivál, a területet kerítéssel vonták körül, a bejáratokat őrző-védő egyenruhások tartották szemmel. A napi 1000-1500 forintos belépődíj persze barátságosnak mondható, az időben megváltott bérlet mindössze 2500 forintba került, amiért – ellentétben az ugyanakkor zajló palóznaki jamborree-vel – igazi jazzprodukciókat láthatott-hallhatott a közönség.

Érdeklődésben ezúttal sem volt hiány, a bor- és jazznapok fiatalok ezreit vonzó társasági esemény lett Debrecenben. Legfeljebb a borászok panaszkodhatnak a csökkenő fogyasztás és az elmaradt bevételek miatt; ők aligha pártolják a belépődíj bevezetésének ötletét. A zene iránt érdeklődőknek a napi tíz-tizenöt koncert bőséges elfoglaltságot kínált. A látogatók száma este nyolc és tíz között ért a csúcspontra; egyesek a zene, többen a bor, mások az esemény miatt zarándokoltak a Nagyerdőre. Balszerencsés előadók délután négykor rekkenő hőségben vagy a fárasztó nap végén, éjfélkor léptek színpadra még és már alig számlálható hallgatóság előtt; ők kárpótlásra jogosultak helytállásukért.

Aki minden fellépőt meg akart hallgatni, szedhette a lábát a három színpad között korzózva. A kalandtúrára vélhetően csak a legmegátalkodottabb jazzkedvelők vállalkoztak, pedig minden színpadon akadt érdemleges, esetenként felvillanyozó produkció. Voltak érdekességek is: a Játszótér színpad péntek este hölgyeket állított a középpontba, míg az Artist in Residence program keretében Pecze Balázs három formációban is szerepelt. De nemcsak ő lépett többször a dobogóra: a jelek szerint Tálas Áron zongorista, Pecek Lakatos Krisztián bőgős és Csízi László dobos a mai magyar mezőny jónéhány formációjának nélkülözhetetlen tagja.

Tételes beszámolók a jazzma.hu oldalon olvashatók, a plusz-mínusz jegyében itt most csak két produkcióról essék szó: a grazi jazzakadémia növendékeiből alakult, Hofecker Dániel vezette Nexus Lineup szextet modern main stream zenéje nemcsak a mai időkben ritka felállásával, hanem kitűnő hangszereléseivel, precíz összjátékával és remek egyéni teljesítményekkel tűnt ki a mezőnyből, míg a Csík Gusztáv trió és Joan Faulkner énekesnő amúgy nagy tapssal honorált műsora egy nyugat-európai hotel jól szituált vendégeinek jazzről alkotott képzeteibe vág leginkább.

Minden további helyett néhány alkalmi kép a fesztivál néhány szereplőjéről.