Emile Parisien: Sfumato Live in Marciac

Az év lemeze volt Franciaországban 2017-ben a kiváló szaxofonos/zeneszerző Sfumato című CD-je, és most DVD-változattal kiegészülve itt az együttes legfrissebb opusa, a híres marciaci fesztiválon adott koncert felvétele. Az 1982-ben született Parisienről felsőfokban ír a francia és a nemzetközi sajtó; az európai jazz új, meghatározó személyiségének nevezik, sikerének titkát leginkább nyitottságában és természetességében keresik. A szaxofonos hazai és külföldi díjainak száma az évekkel folyamatosan gyarapszik, Marciacban ötezer néző ünnepelte kvintettjét és vendégeit, van tehát közönsége és fogadtatása az időnként eltemetett jazznek, ha ilyen módon és formában szólal meg. Már a felállás rendhagyó, különböző nemzedékeket fog át: a fiatalabbat Simon Tailleu bőgős, Mario Costa dobos és Vincent Peirani tangóharmonikás képviseli, akikhez az idősebb korosztályból Michel Portal basszusklarinétos és a német Joachim Kühn zongorista csatlakozott, közéjük illeszkedik a negyvenes éveiben járó Manu Codjia gitáros. Megannyi egyéniség és a rocktól a szabad kifejezésig ívelő zenei irányultság, ami a különbözőségek ellenére koherens előadásban összegződik. A klasszikus zenét és jazzt tanult Parisienre egyfelől Berlioz, Wagner, Stravinsky és Schönberg, másfelől Coltrane, Shorter és Coleman volt hatással, de horizontja kiterjed a hagyományos francia zenére és a kortárs kompozíciós zenére is. Mindez tükröződik a koncert anyagában: a Balladiza I és II saját szerzeménye, a háromtételes Le clown tueur de la fête forain című darabot negyedmagával írta, a Transmitting és a Missing Page Kühn kompozíciója, a Temptation Rag Sidney Bechet révén vált ismertté. A repertoár – a két számban trombitán közreműködő Wynton Marsalis közreműködésével – a New Orleans-i zenétől a free jazzig a jazz egész történetet átfogja. A lemez Peirani könnyed párizsi hangulatot idéző 3/4-es bevezetőjével indul, ami a fúvósok által intonált nagy ívű témába vezet át. A Sfumato legfőbb vonzerejét alighanem a jazzben ritkán tapasztalhatóan magas hőfokú, drámai hatású témák adják, amelyeket lendületes improvizációk kötnek össze. Kühn és Portal, az európai jazz veterán szólistái markánsan leteszik a névjegyüket, de méltó társuk a szopránszaxofonján kivételes technikai felkészültséggel és nagy átéléssel játszó Parisien.

*****

(Gramofon, 2018 ősz)